2022.10.16. 11:19
Átadták az idei Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé díjait Kecskeméten
Az augusztus végén megnyílt XI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé zárórendezvényén adták át a Kulturális és Innovációs Minisztérium által felajánlott díjakat szombaton a Cifrapalotában.
Balról jobbra: Pataki András, Borsódy Eszter, Nemes Zsuzsa, és Ifj. Gyergyádesz László
Fotó: Szalay Tamás
A díjátadó ünnepséget Závori Erika vezényletével a Scherzo Vegyeskar tette színesebbé. Ezután Pataki András, a művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkár átadta a díjakat Nemes Zsuzsa festőművésznek és Borsódy Eszter iparművésznek.
A díjátadó után a művészek és a múzeum osztályvezetője rövid tárlatvezetésre invitálta a megjelenteket, ahol az alkotók egy-egy művét kiemelve mondtak róluk néhány értékes gondolatot. Ifj. Gyergyádesz László elmondta, ez egy olyan kiállítás, amit nem lehet egyben kezelni. A műalkotásokat külön-külön kell szemlélni, elemezni, és befogadni azt az érzelemvilágot, amit közvetít.
Nemes Zsuzsa kiemelt festménye, egy olyan középkori tematikát, koreográfiai koncepciót jelenít meg az ún. elzárt kertet, ami mutatja, hogy a 15. században különösen népszerű megjelenítés volt. A kép egy megmentett földi paradicsom motívumát hozza, egy olyan terület, ami Mária szüzességét is szimbolizálja. Az Állatok és növények kiállításcímhez hűen a kertábrázolásban megjelennek a rovarok is a növényvilág mellett, jellemzően a méhek, amiknek szintén egy harmonizáló, szimbolikus jelentést kölcsönöz az alkotó a kép műleiírásában.
XI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé zárórendezvénye Kecskeméten
Fotók: Szalay TamásBorsódy Eszter kiemelt munkája a Noé bárkája ihletésű, állatokat megformázó kerámia golyóbisok, amik piramis alakú elrendezést kaptak egy szintén piramis alakú plexi tartóformában. Az alkotás leginkább a necukéhoz hasonlít, ami egy 17. században, Japánban kialakított kisplasztikai műfaj. Annak idején Japánban nemes anyagokból, féldrágakőből, csontból készítettek, amiknek szerencsehozó szerepet tulajdonítottak. Borsódy Eszternél ez a plexi-kerámia installáció, a hordozhatóságot hivatott megfogalmazni. Felhívva ezzel a figyelmet a korunk szimbolikus „Noéira”, akinek az idő hiányában egy táskába bepakolva kell mindent menteni, ami menthető. Eszter elmondása szerint különös vonzalma a gömb formához és a részletgazdagsághoz eredményezte azt, hogy ezt a formavilágot, ilyen nagyfokú kimunkáltsággal hozta létre. Ez a fajta megmunkálást is hozzájárul ahhoz, hogy a képzőművészeti alkotás sok mindent megindíthat a szemlélőben. A művész hisz abban, hogy minél részletesebb egy kiállított darab, annál inkább van mit nézni rajta, és így sokkal több gondolatot, érzelmet vált ki az emberekből.