Galériával

2022.08.26. 14:18

A lakiteleki műfordítói táborban mutatták be Buda Ferenc legújabb könyvét

A közmondásokban egy-egy nép élettapasztalata összegződik rövid intelmek formájában. A kazak népet ötszázötven magyarra fordított szólás és közmondás alapján ismerhetik meg az olvasók abból a kiadványból, amely a közelmúltban jelent meg a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában. Buda Ferenc műfordításait a Hungarikum Ligetben megrendezett Keleti Nyitás műfordítói és országismereti tábor keretében mutatták be csütörtökön. A kötetet Mándoky Kongur István hagyatékában maradt fényképeivel illusztrálták.

Vajda Piroska

Buda Ferenc (jobbra) dedikálta is a kötetet

Fotó: Vajda Piroska

A könyvbemutató vendégeit Gáspár Roland, a kötet szerkesztője köszöntötte, majd Lezsák Sándor házigazda, az országgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő méltatta Buda Ferenc és Mándoky Kongur István munkásságát.

A kötet kazak közmondásait magyar irodalmi nyelvre ültető költő, Buda Ferenc munkásságát számos díjjal ismerte már el a magyar állam és a magyar társadalom. Közülük a legnagyobbak a József Attila díj, a Balassi Bálint-emlékkard, a Kossuth-díj, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt középkeresztje, a Nemzet Művésze, a Magyar Örökség-díj, és a Széchenyi-örökség Okmánya.

Buda Ferenc kapcsolata és kötődése a kazak kultúrához több mint harminc évre nyúlik vissza. 1988-ban jelent meg a kazak meséket közreadó műfordítása, 1997-ben pedig a török nyelvű, török, baskír, kazak, kirgiz, ujgur és tuvai irodalmak anyagából összeválogatott szólásgyűjteménye. 

A kazak kultúra mellett más török és finnugor népek irodalmát is közvetítette a magyar olvasók részére.

 1973-ban adta közre a török, mordvin, lapp, finn és mari népköltészet remekeit magyar nyelvre átültetett műfordítását Varázsének címmel.

A most megjelent 550 kazak szólás és közmondás című kötet a harminc éve elhunyt Mándoky Kongur István turkológusnak is emléket állít. A könyvben a közmondások előtt Bajangali Alimzsán kazak költő Kongur című verse olvasható.  A kötetet Körmendi Lajos Mándoky Kongur István emlékére írt Búcsúvers című költeménye zárja.

Mándoky Kongur István nyelvészt, turkológust gyermekkora óta érdekelték a idegen nyelvek. Oroszul tökéletesen beszélt, ugyanakkor a türk nyelvek is vonzották. A kun nyelvemlékek utáni kutatását már az egyetemi évei alatt elkezdte, a honfoglalás előtti török vonatkozások és a magyar őstörténet is foglalkoztatta. Később Közép-Ázsia felé fordult, Baskíriában és a Volga-mentén kutatott, foglalkozott a baskír-magyar törzsnevek kérdésével is. A két nép rokonságáról a baskír mondákban is szó esik. Vizsgálta a kazakok és a tuvák nyelvét, szokásait.

Mándoky Kongur István azt tervezte, hogy ötvenéves koráig csak az anyaggyűjtéssel foglalkozik, s után kezd majd bele az értékelő-elemző munkába. Mindössze negyvennyolc évet élt, 1992-ben szívrohamban halt meg, így sajnos ő már nem összegezhette a gyűjtött anyagait. Munkáit azonban a mai napig nagyra értékelik a kazak tudósok. Tizenhat évvel halála után a Bugacon rendezett Kurultáj megvalósításával pedig Mándoky Kongur álma vált valóra: a magyar pusztán találkozhattak a nomád kultúrhagyományokat őrző keleti népek küldöttei – olvasható a kötet előszavában, amelyet ifj. Fekete Gyula és Lezsák Sándor írt. 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!