Csipkébe öltözteti a tojásokat a tassi nyugdíjas pedagógus

– Heten voltunk testvérek, a lányoknak édesanyám maga varrta ruhákat. Az ő hatására kezdtem el szabni, varrni, majd kézimunkázni. Nagyon sokáig a magam készítette szoknyákat, blúzokat és pulóvereket hordtam. Gyermekeim megszületését követően még több munkám akadt. A kötés után a horgolás, a hímzés következett. Sorra kerületek ki a kezem közül a különféle mintájú, stílusú és nagyságú terítők – mesélte Erzsike.

A hajócsipke (frivolitás) készítés tudományát nem sokkal nyugdíjba vonulása előtt sajátította el a tanítónő. A technikát kolléganőjétől tanulta, amit az évek során tovább tökéletesített.

– A csipkekészítés türelmet, kitartást és rengeteg időt igényel. Az úgynevezett hajócsipke teljes mértékben kézzel, hajócskák segítségével készített átfordított csomózás. Az íveket, köröket pikókkal díszítjük. Készülhet: fülbevaló, nyaklánc, karkötő, gallér, terítő, hímes tojás és karácsonyfadísz. Egy-egy darab elkészítése akár hat-nyolc óráig is eltarthat – ismertette a technika lényegét Bálint Sándorné.

Erzsike először terítőkkel próbálkozott, majd ezt követően kerültek figyelme középpontjába a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó díszek és a húsvét elengedhetetlen kelléke a tojás.

– Különféle méretű tojásokat használok. Először a mintát készítem el, majd ezt követően „varrom” fel azokat a tojásokra. Ünnepekre kis tálakat is készítek. Keményítő segítségével megmarad a tál formája, így tehetek bele karácsonykor szaloncukrot, húsvétkor szép díszes tojásokat. Karácsonykor jön a „hópihék” szezonja. Az elkészült díszek nagy részét elajándékozom, de a legszebbekből félreteszek néhányat – mutatja körbe munkáit Bálint Sándorné.

A tassi nyugdíjas pedagógus kedvtelésnek, hasznos időtöltésnek tartja a kézimunkázást. A férj azonban régóta próbálja rávenni feleségét, hogy a falu közössége előtt is mutassa be munkáit.