Kunszentmiklós helytörténetét kutatja Molnár Péterné

Az internetes anyag felöleli Kunszentmiklós történetét a kunok bejövetelétől kezdve napjainkig. A település elsőként a Tatárszentmiklós nevet kapta, a falu porrá égése után újjáépült Tatárszentmiklós- Kunszentmiklós 1794-ben lépett a mezővárosi rangra.

– Az anyagban külön fejezetet szenteltem többek között Petőfi Sándor látogatásainak, Virágh Gedeon huszárőrnagynak, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc talán egyik legismertebb alakjának. A történelmi események és személyiségek bemutatása mellett nem maradtak ki a sorból a látnivalók, a nevezetességek a régi, az egymást követő nemzedékek által ránk hagyottak, és már a mai nemzedék által alkotottak sem. A műemléki védettséget élvező városháza, az 1825-ben állított Hősök szobra, amit 345 hősi halált halt szentmiklósi katona tiszteletére emeltek. Továbbá templomaink, iskoláink épületei, valamint városunk ékszerdoboza, a Virágh-kúria – fogalmazott Molnár Péterné.

Az anyag összeállítója részletes ismertetőt készített a közelmúlt történéseiről, az újonnan emelt épületekről, illetve szobrokról, emlékművekről.

Kötöny vezér 771 éve vezette a tatárok által megtépázott kunokat a Kárpát-medencébe. A kunok elhagyott dél-oroszországi szállásterületükön halottaik tiszteletére gránit- vagy homokkő szobrokat, úgynevezett „kamennaja” babákat állítottak. Ezek nem egyszerű sírkövek, mert nem az elhunytak csontjai felett állnak, hanem egy jeles személy kőképei az áldozóhelyen. Az ábrázolt férfi összekulcsolt kezében csésze van, amelyből valamikor kumiszt ittak a győzelemre. Hét törzsnek sikerült fennmaradnia, amelynek tagjait a Duna–Tisza közén telepítette le IV. Béla király. A Német Lovagrend elzálogosította birtokaikat, és csak 1745. május 6-án válthatták vissza a kiváltságaikat. Mára a szobrok világszerte a kunok összetartozásának szimbólumává lettek. Kunszentmiklós kivezető útjai mellett és a vásártéren is áll egy-egy ilyen kunbaba – tette hozzá a honlap anyagának összeállítója.