A szabadszállási költő versei átélt élményeket, érzéseket mesélnek el

– Gyerekkoromban nagyon szerettem a szépirodalmat. Imádtam olvasni, szinte faltam a könyveket. Az általuk elmesélt világot éltem. Megszűnt számomra a külvilág. Annyira, hogy előfordult, nem volt elég szólni, meg kellett érinteni, hogy figyeljek. József Attila művei álltak hozzám a legközelebb. Még most is megvan az a kötete, melynek sorai még ma is bennem élnek – emlékezett vissza meghatározó gyermekkori élményeire Gulyás János.

A kamaszodó fiúcska a verseket olvasva egyszer csak arra gondolt, hogy ilyet ő is tud. Elkezdte utánozni a nagyokat, a költészet iránti lelkesedése azonban gyorsan alábbhagyott.

– Egy darabig nem nagyon írtam, csak néha köszöntőket vagy kocsmai verseket, mondhatni csak játszottam a szavakkal. Néhány éve, egy betegség után, édesapám tanácsára kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, de voltak mások is, akik biztattak és támogattak ebben. Egyre több embertől kaptam pozitív visszajelzést, ami megerősített abban, hogy folytassam – mesélte a költő.

Gulyás János olyannyira belejött a rímfaragásba, hogy ma már több száz kiadatlan vers lapul íróasztalának fiókjában. Munkáit nemrégiben az interneten tette közzé. A kilenc szótagos versei­ből a helyi művelődési központ költészetnapi rendezvényén hallhattak ízelítőt a szabadszállásiak.

– A verseim átélt élményeket, történeteket, érzéseket mesélnek el, de ha megérint egy kép, egy szó, vagy egy hangulat, azt is papírra vetem. Örömmel tölt el és megnyugtat az írás. Leírom ami bánt vagy zavar, persze azt is, ha szépet látok, érzek. Remélem, tudok adni valami jót, akár egy pillanatnyi boldog érzést azoknak az embereknek, akik olvassák. Ha csak egynek is, már érdemes volt – fogalmazott Gulyás János. A költő legnagyobb álma, hogy nyomtatásban is megjelenjenek versei. Gulyás János a közeljövőben szeretné kiadni a kötetét.