Az évszázad hegedűsére emlékeztek Kunszentmiklóson

Halper László gitárművész a 2000-es évek elején a Rádió C-ben elfelejtett zenészlegendákról beszélt, közöttük említette meg Banyák Kálmán nevét. Ekkor hallottam először a kunszentmiklósi születésű világhírű cigányzenészről. Tíz évet szenteltem rá, hogy felkutassam Banyák Kálmán pályájának legfontosabb állomásait, kiemelt hangsúlyt fektetve a kunszentmiklósi évekre – mondta el lapunk érdeklődésére Balogh Mihály, az emlékest fő szervezője.

Banyák Kálmán a Művész utcában látta meg a napvilágot. A családfő cigányprímás volt, így volt kitől örökölnie muzikalitását. A fiúcska három éves korában hallás után már játszott apja hegedűjén. Hat évesen apja bandájával járta az országot a közönséget vonzó csodagyerek. A szegénysorban született Banyák semmire sem vitte volna a város segítsége nélkül. A település összefogott és éveken keresztül taníttatta Kálmánkát az „Istenadta” cigány fiúcskát, aki néhány esztendő alatt a legjobbak közé küzdötte fel magát. A kiváló hegedűs a forradalom idején hagyta el az országot, majd 1957-ben feleségével és négy gyermekével az Egyesült Államokban telepedett le. Banyák Kálmán pályafutását Yehudi Menuhin is próbálta egyengetni.

– A világhírű hegedűművésszel Budapesten, a Zeneakadémián találkozott először korának talán leghíresebb cigányprímása. Menuhin épp befejezte a főpróbát, a zenészek gyűrűjében állva beszélgetett. Banyák Kálmán hívás nélkül lépett be a terembe és egy szó nélkül kivette kezéből hegedűjét, kétszer egymás után eljátszotta Paganini Moto perpetuóját, majd vissza adta a hangszert a meglepett muzsikusnak. Menuhin nem sértődött meg, hanem arra kérte a kulturális miniszterhelyettest, hogy vigye el a hegedűshöz, mert újra hallani akarja. Banyák fogadta a vendéget, majd 100 dollár fejében újra eljátszotta neki a hegedűszólót – osztotta meg a hallgatósággal a nem mindennapi történetet Halper László gitárművész.

Banyák Kálmán koncertmestere lett a New Yorki Filharmonikusoknak, később Clevelandban, Las Vegasban, Baltimooréban muzsikált, de játszott éttermekben, klubokban cigányzenekarával. New Yorkban több lemezt is készített. Nem sokkal halála előtt lemezre vette a hegedű irodalom legnehezebb darabjait.

– Nagybátyám lehetett volna sokkal nagyobb és ismertebb művész is, ám sorra mondott nemet a felkéréseknek. Nem volt olyan nap, hogy ne hívja valamelyik New Yorki-, Las Vegas-i rádió, televízió. A felesége könyörgött neki, hogy mondjon végre igent. Erre Ő csak annyit válaszolt: – Menj te Teri! Azért nem akart menni, mert nem tudott azonosulni a művészi életforma árnyoldalaival. Kálmán mindig szegény maradt, pénzét a családjára, a hét gyermekére költötte. Súlyos cukorbetegségben szenvedett, de soha életében nem ment orvoshoz. Vese elégtelenségben huny el 1993. novemberében, kívánságának eleget téve hazai földön az alsószögi temetőben helyeztük örök nyugalomra – idézte fel nagybátyja emlékét Banyák Rózsika.

A rendezvényt Banyák József és Banyák Gyula zongora, Perszki Károly harsona játéka tette teljessé. Verset mondott Bődi Szabolcs és Tóth Péter Lóránt. Banyák Kálmán egyedülálló hegedűjátékát archív felvételeken hallgathatta meg a nagyszámú közönség. Az emlékest ugyan ingyenes volt, ám a szervezők szívesen fogadtak minden adományt, amit Banyák Kálmán emléktáblájának elkészítésére kívánnak fordítani.

Banyák Kálmán barátja, és örök riválisa, Sívó József hegedűművész, a Bécsi Zeneakadémia professzora azt mondta róla: „Banyák Kálmán volt a legnagyobb kvalitású muzsikus, akivel életemben találkoztam. Véleményem szerint ő volt az évszázad hegedűse.”