Lajstromba vették az ürgelyukakat Bács-Kiskunban

Az ürge valaha olyan nagy számban élt az országban, hogy mezőgazdasági kártevőnek számított, még a 20. század közepén is irtották. A legeltetéses állattartás visszaszorulásával a rövid füvű pusztákat kedvelő faj élőhelyeinek nagy része eltűnt, így annyira megritkult, hogy ma már fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. Tőlünk nyugatra és északabbra már csak töredékállományai találhatók, hazai védelme tehát rendkívül fontos az európai ürgepopulációk fennmaradásának biztosítása céljából is. 

Az ürge igen fontos szerepet tölt be az élővilágban. Több értékes, ritka ragadozó madarunk, mint például a kerecsensólyom és a parlagi sas egyik fő táplálékát jelenti. 

Az ürgelyukak menedéket jelentenek a nappali hőség elől a puszta hüllőinek és kétéltűi­nek, ami valószínűleg kulcsfontosságú a fennmaradásuk szempontjából. Ráadásul a kis rágcsálók föld alatti járatai a talaj vízháztartását is kedvezően befolyásolják, és eltűnésükkel a pusztai gyepek fajösszetétele is átalakulhat. 

Terepi adatok nélkül nem képzelhető el hatékony természetvédelem, így ürgevédelem sem. Tudnunk kell, hol fordulnak elő az állományok, azok nagyságában, kiterjedésében milyen változások történnek, milyen térbeli elrendeződésűek a kolóniák, fennmaradásukat milyen tényezők segítik vagy veszélyeztetik. Az „ürgelyukleltár” ezt a folyamatot segíti. A mintavételek egy része előre kijelölt, állandó helyeken zajlik – a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében a KNP működési területén 30 helyszínen –, más esetekben a természetvédelmi kezelési tervek felülvizsgálata miatt van szükség a felmérésre, továbbá az Európai Unió felé is van adatszolgáltatási kötelezettségünk a fajjal kapcsolatban – olvasható a Kiskunsági Nemzeti Park közleményében. 

Az ürge jól monitorozható faj, mivel az ürgelyuk „nem szalad el”. A kolóniában minden egyednek különálló, hosszú, többkijáratos föld alatti járatrendszere van. 

Az üregek kijáratai, az ürgelyukak árulkodnak a területen élő ürgeállomány nagyságáról. A négy-öt centiméteres, körkörös átmérőjű, földbe vájt ürgelyuk tengelye a földfelszínre közel merőleges, aknaszerű és nem ágazik el közvetlenül a felszín alatt, jól megkülönböztethető a pocoklyuktól. 

– A mintaterületeket évente egyszer, nagyjából azonos időben mérjük fel április-májusban, még azelőtt, hogy az adott évben születő fiatal ürgék megjelennének. Ezzel a módszerrel az évek során történő állományváltozás jól nyomon követhető – írták a KNP szakemberei.