A Homokhátság vízhiányos állapotán akarnak javítani

A Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása és helyreállítása volt a témája annak az egyeztető tárgyalásnak, amelyet kedden tartottak a Lakitelek Népfőiskolán az illetékes megyei kormányhivatalok, megyei önkormányzatok, vízügyi igazgatóságok, megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok, nemzeti parkok képviselőinek részvételével. A Lezsák Sándor országgyűlési képviselő kezdeményezésére életre hívott megbeszélésen jelen volt Nemesi Pál, a Dél-alföldi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztéséért felelős kormánybiztos is. 

A megbeszélésen elhangzott, hogy a Duna–Tisza közén – ahol a 20. század elején még mintegy 600 természetes tó volt – mára csupán fennmaradt elnevezéseik emlékeztetnek a hajdani természetes vizekre. A magasabb területeken a térség talajvízszintje 3–5 métert vagy azt meghaladó mértékben is süllyedt, főleg az utóbbi évtizedek aszályos időjárásai miatt. 

A klímakutatók szerint az éghajlatváltozás hazánkban szárazabbá és melegebbé teszi a klímát, ami szélsőséges vízállapotok kialakulásához vezet, vagyis gyakoribbá válnak majd mind a hosszú aszályos időszakok, mind a túl intenzív esőzések. A klímaváltozás hatásai mellett az elmúlt évtizedek emberi beavatkozásai is érzékenyebbé tették a térség vízegyensúlyát, egyes előrejelzések szerint ez a terület lehet a klímaváltozás egyik első áldozata. 

Az elmúlt száz évben rendszeresen felmerülő probléma volt a Homokhátság vízpótlásának megoldása. 

Többéves előkészítő és egyeztető munka eredményeként az Országos Vízügyi Főigazgatóság kezdeményezésére született meg 2020-ban a Homokhátság vízgazdálkodási állapotának javítása, helyreállítása című kormányzati döntés-előkészítő tanulmány, amely hét fejlesztési célterületet határozott meg a Duna–Tisza közén – olvasható a megbeszélésről kiadott közleményben. Arról is beszámolnak, hogy a magyar kormány 2020. de­cember 31-én született határozatában 1,7 milliárd forint támogatást nyújtott az Országos Vízügyi Főigazgatóság részére a Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos ökológiai állapotának javítása, helyreállítása című projekt előkészítésének finanszírozására, amelyből a fejlesztés első ütemének tervei valósultak meg. Már ez a döntés hatalmas lépés volt a Duna–Tisza köze életében, amely 2021. december 3-án egy újabb elemmel bővült: a 2020-ban elindult projekt második ütemének előkészítésére újabb 4,5 milliárd forint támogatást nyújtott a kormányzat. Ilyen mértékű szakmai előkészítő munka a Duna–­Tisza köze ökológiája érdekében nem történt az elmúlt 100 esztendőben. Több évvel ezelőtti becslések szerint a vízgazdálkodási és tájhasználati beavatkozások teljes megvalósítási költsége eléri a 190 milliárd forintot. 

A közleményből az is kiderül, hogy az első ütem tervezése 2022 nyarára elkészül, ezt követően közbeszerzési eljárás keretében választják ki a kivitelezőt. Első lépésként a Homokhátság északi gerincének vízpótlására kerül sor Duna­harasztinál. A Duna-völgyi-főcsatorna, víztározók és megújuló csatornarendszereken keresztül egészen Cegléd, Nagykőrös és Lajosmizse térségéig megvalósítható a vízpótlás. 

A Homokhátság keleti részének vízpótlása a Tisza vízkészletének felvezetésével történik. 

A rendszer lehetővé teszi Tiszaalpár, Nyárlőrinc, Lakitelek és Szentkirály települések területén a felszíni vízhiány csökkentését. 

A Duna–Tisza közi Homokhátság vízpótlása és vízvisszatartása a tervek szerint állami főműveken valósulhat meg, ezzel lehetőséget biztosítva további lokális projektek kapcsolódásához. Lezsák Sándor a térség országgyűlési képviselőjeként kiemelt feladatának tekinti a terület sajátosságaihoz illeszkedő, az ökológiai állapot javítását szolgáló fejlesztések kivitelezését a Kiskunságban, a Duna–­Tisza közén. Mindezen fejlesztések a lakosság térségben való megmaradását és életfel­tételeinek javítását célozza a jövendőnek.