Marika néni szerint a szeretet és a hit lehet a hosszú élet titka

Századik születésnapját ünnepelte augusztus 28-án a kocséri Jónás Istvánné Marika néni. Szentkirályon született és ott is töltötte gyerekkorát, szerető, dolgos családban nevelkedett három testvérével.

– Mindig szerettem dolgozni, már gyerekkoromban is mindig segítettem a földeken. Arattam, ekével szántottam, cséplőgépnél dolgoztam, kocsival hordtam a gabonát – emlékezett vissza Marika néni gyermekkorára. A téeszesítést követően kertészetben dolgozott, majd a kocséri termelőszövetkezetben lett varrónő, a bútorgyárak részére készítettek bőrbevonatot ülőbútorokhoz. A szerelem vitte Szentkirályról Kocsérra. Férjével 1945-ben, a háború alatt esküdtek meg, de nem volt könnyű útjuk, míg elértek az oltárig.

– Már fiatal lány koromban is ismertem a férjemet, aratáson ismerkedtünk meg és akkor megtáncoltatott, bár annyira nem szerettem táncolni, de valamennyire tudtam. Akkor nem is figyeltem fel rá, csak azt láttam, hogy minden lány vele akarja ropni. Mikor felkért, én haboztam, erre ő azt mondta, hogy ne adjak neki kosarat, mert azt maga is tud fonni, hát elmentem vele táncolni – emlékezett vissza mosolyogva Marika néni és hozzátette, hogy később szövődött szerelem köztük, a család ellenállása dacára.

– A család másnak szánt engem, ezért egy éjszaka elszöktem a szülői házból. Előtte azért beszóltam édesanyámnak, hogy nincs semmi baj, elszöktem, de ne jöjjenek utánam és érje el édesapámnál, hogy hadd házasodjam meg Istvánnal, akkor visszajövök. Aznap éjszaka tizenhat kilométert gyalogoltam a pusztában – elevenítette fel az egybekelés kalandos előzményeit Marika néni. Nagy nehezen beletörődtek a szülők és télen, egy rozzant kis szekéren érkezett a szerelmespár a templomba. Marika néni férje 1982-ben meghalt és mint mondta, több kérője akadt volna még akkor, de ő hű maradt szerelme emlékéhez és azóta is egyedül él. Három lánya, hat unokája és kilenc dédunokája született. Lányai és unokái minden nap segítenek Marika néninek, ebédet hoznak és bevásárolnak neki, elbeszélgetnek vele.

Egy évszázaddal háta mögött is friss szellemében és teste is engedelmeskedik akaratának, botra csak a biztonság kedvéért van szüksége, ha elfeledkezik róla, anélkül indul ki az udvarra.

– Bár jól vagyok, egyre kevesebbet bírok. Hajdan nagy kertem volt, állataim, ma már csak leandereimet és rózsáimat tudom gondozni és néhány tyúkomat vagyok képes ellátni – mondta Marika néni, aki hozzátette, hogy hosszú élete alatt mindössze kétszer volt kórházban (gyermekeit is az anyósánál szülte) és egyik esetben sem volt semmi baja. Őszintén elárulta, hogy nem tudja, mi a hosszú élet titka, csak sejti, hogy közrejátszott az, hogy szereti családját és senkivel nem veszett össze életében. Tudta, hogy gyermekeinek, unokáinak és idősebb szeretteinek gondviselésére őt választotta ki a Jóisten, ezért ennek megfelelően szeretetben nevelte gyermekeit és ápolta idős hozzátartozóit. Biztos benne, hogy erős hite is mélyen gyökerezteti az életben.

– Rendszeresen templomba jártam és minden nap imádkozom. A kocséri határban áll egy kőfeszület, édesanyámmal minden nap oda jártunk ki imádkozni gyerekkoromban. Amikor özvegyen maradtam, felújíttattam a keresztet, máig gondozzák a lányaim – mondta.

[video width="1280" height="720" mp4="https://www.baon.hu/wp-content/uploads/2020/09/Mynewvideoproject2.mp4"][/video]

(Forrás: Horváth Péter)