Trianon századik évfordulójára emlékeztek Kalocsán

A megemlékezők egy része fekete kokárdát tűzött a mellkasára, a szónok viszont arra hegyezte ki mondandóját, hogy ez az alkalom már nem csak gyásznap, mivel erőt is ad. Így értelmezve az ünnepet az új generációk felé is kiszólt, tudatosítva bennük, hogy keresniük kell a közös történelmi gyökereket a határon túli magyarokkal, akikkel találkoznak.

– Ami igazságtalan volt valaha, az az is marad, az idők végezetéig. Az idő a sebeket gyógyítja, a csonkítást nem – osztotta meg véleményét ünnepi beszédében Pécsi Vivien önkormányzati képviselő. – Az 1928-as kiadású Kalocsai Újság így írja: „minden magyar szív sóvárogja az igazságszolgáltatást, a trianoni kényszerbéke revízióját”. Nyolc évvel az események után a sebek még frissek voltak. Az eltelt idő viszont semmit nem változtatott azon a tényen, hogy ami pont száz éve történt, nem tárgyalás volt, hanem diktátum, büntetés, amit a háború elvesztéséért mértek ki ránk. Olyan emberek millióit büntették meg, akik mentek, mert a hazájuk szólította őket – fogalmazott.

A szónok a fiatalokhoz szólva hangsúlyozta: szerinte az új generációk kezében ott van a változtatás lehetősége. A nemzettudatot sokféleképpen lehet erősíteni, fejtegette: erdélyi nyaralással, felvidéki síeléssel, vajdasági bulikkal, de ezek csak „rövid ideig tartó kapcsok, amiket barátsággal él meg az ember”. Az értékeket viszont meg kell ismerni, mondta, azt kérve, hogy határon túli magyarokkal találkozva a fiatalok éljék át közösen a történelmi múltat, aminek ismeretét feltétlenül tovább kell adniuk gyermekeiknek, hiszen a „magyarságtudatunkat a szüleinktől kapjuk”.

– Az összetartozás nem áll meg a határoknál, gondolkozzatok együtt a közös jövőről – javasolta az ifjúságnak. – Szétszórva bár, de összetartozunk – zárta gondolatait.