Kiállítóteret és kápolnát alakítanak ki az egykori iskolában

A település tizenegy tanyai iskolája közül csak öt maradt meg. Ezek közül a legöregebb a szegedi úti iskola, amely az 1900-as évek elején épült. Bár az építés pontos dátumát nem tudják, de az épület megmentését mindenképp fontosnak tartja az önkormányzat. A közel­múltban dr. Bábel Balázs, a Kalocsa–Kecskeméti főegyházmegye érseke, illetve a pálos plébánia támogatásával megvásárolták az épületet, melynek felújítását már el is kezdték – tájékoztatta szerkesztőségünket Szász János polgármester. Elmondta azt is, hogy az öreg iskolaépületben szeretnének kialakítani egy olyan turisztikai bemutatótermet, amely a Péteri-tó, illetve a szentkúti kegyhely történetével, értékeivel ismerteti meg a látogatókat. A másik kiállítóteremben pedig a helyi kézművesek, népművészek munkáit mutatják be. Mindezek mellett egy kápolnát is kialakítanak az egykori iskolában – részletezte a településvezető.

Megvan már a kápolna harangja, amit 1929-ben Slezák László harangöntő készített. A felszentelt harang éveken át a félegyházi tanyavilágban élőket hívta szentmisére a bugaci gazdakör kápolnájába. Mivel később oda új harangot öntettek, így ez a kis harang használaton kívül maradt és most a félegyházi Szent István-templom plébánosának, Hajagos Gyulának a közbenjárásával került Petőfi­szállásra. Vasárnap ünnepi szentmise keretében Tóth Istvántól, a gazdakör kápolnájának gondnokától vette át a petőfiszállási képviselő-testület a harangot, amit jelenleg a fehér barátok a szentkúti kegyhelyen őriznek addig, amíg el nem készül az egykori iskola kápolnája.

A harangláb már készen áll – sorolta a polgármester. Azt is elmondta, hogy az egykori tanyai iskola megvásárlását az is indokolta, hogy nagyon jó helyen van. A forgalmas főút, illetve a faluba vezető út kereszteződésében található. Így abban bíznak, hogy sokan megállnak majd megnézni a kiállításokat, melyek arra ösztönzik a látogatókat, hogy a faluba is betérjenek és élőben is megnézzék a Péteri-tó csodálatos madárvilágát, a kegyhelyet, vagy éppen a helyi kézműveseket – hangsúlyozta Szász János.