Harminc éve őrzik Kunbaracs biztonságát a polgárőrök

– Mi késztette arra, hogy létrehozza a kunbaracsi polgárőrséget?

– Tősgyökeres kunbaracsi, vagy ahogyan korábban hívták, baracspusztai vagyok. Itt éltek és dolgoztak szüleim és nagyszüleim is, és nekem sem fordult meg soha a fejemben, hogy elköltözzem szülőfalumból. Kunbaracs boldogulását, az itt élők biztonságát mindig a szívemen viseltem. Ezért is született meg bennem a rendszerváltás idején a polgárőrség létrehozásának gondolata. A munkát hatvanhét fővel kezdtük, akkor még saját gépkocsival járőröztünk, és az üzemanyagköltség nagy részét is saját zsebből fizettük. Az elmúlt csaknem harminc esztendő alatt számtalan bűncselekményt sikerült megelőznünk, illetve közreműködtünk a tettesek lefülelésében is. Néhány évvel ezelőtt például részesei voltunk egy emberölési kísérlet tetteseinek kézre kerítésében is. Az elkövetők két óra leforgása alatt rács mögé kerültek. Tagjaink odaadó munkájának és a lajosmizsei rendőrőrsnek köszönhetően – amellyel jó kapcsolatban állunk – Kunbaracson a bűncselekmények száma mára már elenyészőnek mondható.

– A baracsi polgárőrség a gasztronómia területén is otthonosan mozog. Hogyan került a kézbe a fakanál?

– A főzés tudományát még gyermekkoromban lestem el édesanyámtól, amit hosszú ideig csak családi körben gyakoroltam. Az első közösségi „fellépésem” az egyik baráti összejövetelen volt, mikor is magamra vállaltam a halászlé elkészítését. Az étel olyan jól sikerült, hogy a későbbiekben is engem kértek fel szakácsnak. A katolikus templom haranglábja megújítása során kerültem kapcsolatba Farkas P. Józseffel, a kecskeméti Wojtyla Barátság Központ vezetőjével. Felkérésének eleget téve azóta is rendszeresen vállalom az étel elkészítését jótékonysági rendezvényeiken. A szakácskodást a polgárőrség égisze alatt folytattam tovább. A vasbográcsot gulyáságyú váltotta fel, a mobil eszköz birtokában lelkes csapatommal a Vöröskereszt, illetve más civil szervezetek felkéréseinek is eleget teszünk, illetve a polgárőrnapokon is öregbítjük szervezetünk és Kunbaracs hírnevét. Karitatív munkánkat 2014-ben az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend is elismerte, Sík Mihály barátom és jómagam megkaptuk a lovagrend Nagy Ezüstkeresztjét.

– Hogyan tovább, milyen tervei vannak a közeljövőben?

– A legfontosabb feladatomnak a polgárőrség fejlesztését tekintem. Ma már megfelelő eszközállománnyal rendelkezünk. A legfontosabb célom az állomány összetartozásának erősítése mellett új tagok toborzása, illetve, hogy valamennyi polgárőrnek egyenruhát tudjak biztosítani. A szakácskodással továbbra sem szeretnénk felhagyni. Rendszeresen részt veszünk és főzünk megyei polgárőrnapokon, amit idén Soltvadkerten tartanak, illetve ha időnk engedi, eleget teszünk a jótékonysági célú felkéréseknek is.

Elismerések

Szabó Istvánt munkájáért az Országos Polgárőr Szövetség Elnöksége 2009-ben Az Év Polgárőre kitüntetésben részesítette, illetve később megkapta a Polgárőr Érdemrend arany fokozatát. Közéleti tevékenységét szülőfaluja Kunbaracs Községért emlékéremmel ismerte el.