Kóbor, sérült macskákon segítenek a kecskeméti önkéntesek

A városban 2012-ben hozta létre néhány macskabarát hölgy a Kecskeméti Cicamentők csapatát. Korábban mindannyian részt vettek állatmentő szervezetek munkájában, és egyre gyakrabban azzal szembesültek, hogy egy százezres lakosságú városban, sőt egyáltalán a megye területén nincs igazán kihez fordulni bajba került cicák miatt. Elhatározták, hogy a maguk eszközeivel segítenek a szegény sorsú macskákon.

Kezdetben lakótelepi kóbor cicákat csapdáztak és vittek el ivartalanítani, 2013 óta pedig a Környezetünk Állataiért Alapítvány keretében folytatják működésüket. Hat-hét fő tevékenykedik a cicamentésben, és körülbelül ugyanennyi ideiglenes befogadó gazdira is számíthatnak. Mindannyian önkéntes alapon, munka mellett, a szabadidejükben foglalkoznak a cicákkal, védenceik saját otthonukban lábadoznak vagy cseperednek – tudtuk meg László Ágnestől, az alapítvány kuratóriumának elnökétől.

A Cicamentők minden februárban lakossági ivartalanítási akciót tartanak az alapítvány részére felajánlott adó 1 százalékból. Tavaly 84 nőstény cica, 42 kandúr, 28 szuka kutyus és 17 kan, valamint 2-2 fiú és lány nyuszi ivartalanításához járultak hozzá. Éves szinten 30–40 utcamacskát is ivartalanítanak.

– A kóbor macskák többségében elvadult, az érintést nem tűrő, az ember társaságától kimondottan félő állatok, gazdához juttatni nem lehet őket, értük annyit tudunk tenni, hogy a továbbszaporodásukat meggátoljuk. Csapdával befogjuk és elvisszük őket ivartalanítani, egy éjszakát nálunk töltenek egy kennelben, amíg kiürül az altató, és ha nem kellett valami miatt a szokásosnál nagyobb sebet ejteni rajtuk, akkor másnap szabadon távozhatnak. Ez a módszer segít külföldön is visszaszorítani a kóbor macskák létszámát. Legfontosabb partnerünk a Kada Elek utcai Ebambulancia, dr. Szabó Sándor a kezdetektől támogat minket – mondta el László Ágnes.

Ha azonnali segítséget igénylő, balesetes macskáról vagy kidobott kölyökcicáról értesülnek, igyekeznek őket elszállásolni a lábadozás, gazdikeresés idejére. Menhelyük nincs, de egyelőre nem is terveznek ilyet, mert a felajánlásokból nem telne fizetett személyzetre, rezsire. Így ideiglenes gazdikhoz kerülnek a cicák. A legtöbb jelenleg Nagyné Fodor Anett felsőcsalánosi házában kap menedéket és átmeneti otthont. A kétgyermekes anyuka elkötelezett cicamentő, nyolc saját macskájuk mellett most öt befogadottról is gondoskodnak. A rekord tizenhat volt.

– Évente 60-80 cicának találunk gazdit, őket általában az utcáról szedjük össze betegen, sérülten vagy pár hetes, nem ritkán pár napos életkorban. Gazdit fényképes Facebook-posztokban keresünk, miután védenceink felépültek, megkapták az első oltásukat, felnőtt esetében pedig miután túlestek az ivartalanításon és néhány egészségügyi szűrésen. Igyekszünk egy rövid beszélgetés során megbizonyosodni, hogy a cica új otthona biztonságos, hogy összeillik-e az adott gazdi-cica páros, és részbeni térítést kérünk az oltások, ivartalanítások után, mert másképp nem maradna pénz a következő bajbajutottra. Örökbeadási szerződést kötünk, amelyben vállaljuk, hogyha a cicát akármi miatt nem tudják tovább tartani, visszavesszük – részletezte László Ágnes.

A megmentett cicáknál jellemző sérülés a gázolás (ennek általában ivaros kandúrok az áldozatai), gyakori az emeletről kizuhant macska, aminek a gazdája nem kerül elő vagy nem vállalja a kezelését, de került hozzájuk olyan kamasz állat is, aminek valamilyen eszköz több lábujját letépte. Mindennapiak a sörétek és kisebb lövedékek az állatokban.

– A szándékos kínzás nem gyakori, a súlyosan elhanyagolt állapot azonban annál inkább. Pár napos vak kölyköket dobálnak ki konténerekbe. Csont-bőrré aszalódott, náthától vakon haldokló macskákat is sokat látunk. Általános a parazitafertőzés, a bolha, a kullancs, többféle bélféreg, ritkán tetű vagy gomba. A macskáknak két olyan, csak rájuk veszélyes fertőző betegsége van, ami az immunrendszert támadja, a macska-AIDS (FIV) és a leukózis (FeLV), ezek sajnos szintén igen sűrűn kimutathatóak – mondta a kuratóriumi elnök.

A hazai állatvédelem mostohagyerekei a cicák

A felelős állattartás terén egy hosszú út elején járunk, noha azért látni lehet a javuló tendenciát. A fiatalabb generációk már egyre gyakrabban megértik, hogy nincs szükség ennyi senkinek sem kellő kisállatra, gondoskodnak arról, hogy ne legyen szaporulat, és van annyi becsülete a cicának, hogy orvoshoz vigyék, ha megbetegszik vagy megsérül. Igyekeznek vigyázni rá és biztonságban tartani, családtagként él velük – mondja László Ágnes. – De rengeteg még az olyan macska, ami rágcsálók ellen került a házhoz, élete rövidke pár évében folyamatosan vemhes, szoptat, a kicsik a kevés táplálék miatt sorra pusztulnak el és persze ilyenkor nincs gazdája az anyának, „csak úgy itt van, nem a miénk”. Az ő egészségi állapotuk gyakran alig jobb, mint az utcán élő társaiké. Egyesek nehezen értik meg, hogy az erdőbe-mezőre kihajigált állatok 99 százaléka tulajdonképpen lassú és szenvedéssel teli éhhalálra lett ítélve – jelentette ki László Ágnes. Véleménye szerint a cicák a mostohagyerekei a hazai állatvédelemnek: rájuk nincs soha sehol elég forrás, sokak szemében az ő életük a legkönnyebben eldobható, róluk hiszi mindenki azt, hogy nem szorulnak segítségre. Pedig dehogynem.