Kecskemét

2018.07.23. 07:00

Húsz éve zuhant le Rácz Zsolt egy kecskeméti MiG-29-essel

Azon a forró júliusi csütörtök délutánon a robbanást hallva és az óriási füstöt látva talán mindenkinek összeszorult a gyomra Kecskeméten. Húsz éve zuhant le a 17-es oldalszámú MiG-29-es vadászgép Úrréten, a pilóta, Rácz Zsolt alezredes életét vesztette.

Hraskó István

 

Rácz Zsolt alezredes
Fotó: Varga Ferenc / Archív

Őrizetbe vettek és azonnali hatállyal elbocsátottak állásából egy rendőr főtörzsőrmestert, mert kiderült, több Szabadszállás környékén elkövetett betörésnek, lopásnak ő volt a tettese. 1998. július 24-én, pénteken talán ez lett volna a Petőfi Népe címlapsztorija, de az élet aztán kegyetlen fordulatot hozott csütörtök délután, így végül csak egy bővebb hír jutott a rossz útra tévedt körzeti megbízott esetének. A fő helyet az egész országot megrázó, és napokig, hetekig foglalkoztató baleset, a MiG-29-es lezuhanása és Rácz Zsolt alezredes tragikus halála kapta…

Nem repült sokat a baleset előtt

Rengeteg újságíró, fotós és operatőr volt 1998. július 23-án, csütörtök délután a kecskeméti repülőtéren. Sajtóbemutatót tartottak, hogy ily módon is beharangozzák az egy hónappal későbbi nemzetközi légi bemutatót, azaz a repülőnapot, amelyet a légierő megalapításának 60. évfordulója alkalmából rendeztek meg. Azokban a napokban a két kijelölt MiG-29-es bemutató pilóta, Vári Gyula százados és Csurgai István őrnagy nem volt Magyarországon: Angliában a fairford-i RIAT légi parádén vettek részt (Vári Gyula el is nyerte a legjobb pilóta címet). Így a bázisparancsnok-helyettes Rácz Zsolt alezredest kérte fel, hogy mutassa be a médiának a MiG-29-es manőverezési képességeit.

A 43 éves agglegény alezredes a Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred egyik legképzettebb, legfelkészültebb, legnagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkező, aranykoszorús első osztályú pilótája volt. Közel 2150 órát töltött a levegőben különböző típusú repülőgépekkel – ebből több mint 800 felszállással, 467 órát MiG-29-es típussal. Tagja lett a NATO-munkacsoportnak, és a repülőgép-tender keretében tesztelhette az F-16-ost, az F-18-ast, a Mirage 2000-et és a JAS-39-et is. Jelentős érdemeket szerzett a fiatal repülőgépvezetők kiképzésében, a MiG-29-es átképzés végrehajtásában, a repülőgépek átvételi berepülésében. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a végzetes nap előtti hónapokban angol nyelvtanfolyamon töltötte ideje jelentős részét, és még a szokásosnál is kevesebbet repült. A légi bemutató rendes évi kiképzési feladatához tartozott.

A 17-es oldalszámú MiG-29-essel zuhant le Rácz Zsolt alezredes
Fotó: Varga Ferenc / Archív

Mint egy szárnyaszegett madár, úgy zuhant le a MiG

„Először egy kétüléses Albatrosz emelkedett a levegőbe, és sikeresen fejezte be a műrepülést. Az Albatrosz még a levegőben volt, amikor a sajtó munkatársai előtt néhány méterre elgurult a bemutatóra induló MiG-29-es. Rácz alezredes barátságos mosollyal integetett ki a fülkéből az újságíróknak. A MiG-29-es ráfordult a kifutópályára. Feldübörögtek hajtóművei, és fülsüketítő robajjal a magasba emelkedett. Több sikeres manőver után a repülőtértől mintegy három kilométerre a vadászgép zuhanórepülésbe kezdett, amit egy éles bal bukóforduló követett, immár a föld közelében. A hangár előtt több repülőtéri dolgozó is figyelte a műrepülést, ők már a becsapódás előtt mintegy két másodperccel érezték a bajt. A Petőfi Népe helyszínen tartózkodó munkatársa hallotta, ahogy többen közülük kétségbeesetten kiabálják: emeld föl, emeld föl! A gép – mint egy szárnyaszegett madár – bal oldalára fordulva eltűnt a fák mögött, majd a következő pillanatban füst és lángtenger csapott az ég felé. Az emberek arcára leírhatatlan döbbenet ült ki” – a Petőfi Népe így számolt be annak idején a katasztrófáról.

A MiG-29-es 14 óra 55 perckor a repülőtértől északkeleti irányban három kilométerre, Úrréten csapódott egy búzatáblába. Rácz Zsolt nem tudott katapultálni és életét vesztette. A vadászgép kigyulladt, roncsai nagy területen szóródtak szét, lángra kapott a tarló és mintegy száz szalmabála is. A sűrű, fekete füst negyed órán át gomolygott az ég felé. A repülőtér speciális tűzoltói, valamint a városi tűzoltóság emberei oltották el a lángokat. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a területen dolgozó aratómunkások közül senki nem sérült meg.

A Petőfi Népe címlapja a tragédia másnapján
Fotó: PN-archív

A vizsgálat szerint egy manőver után beszűkült a pilóta tudata

A Petőfi Népe korabeli lapszámaiból kiderül, hogy a balesetet követő napon Végh Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka Kecskemétre látogatott. Állománygyűlésen fejezte ki mély részvétét a repülőezred katonái előtt, majd „kötetlen beszélgetésen érdeklődött a repülők gondjairól, közérzetéről, a kiképzés nehézségeiről”. Némiképp furcsának tarthatjuk, hogy még ugyanezen a napon Wachsler Tamás, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára kijelentette: határozott meggyőződése, hogy a kecskeméti repülőnap és a NATO-Express megrendezését nem befolyásolja a katasztrófa. „Ha a vizsgálat során kiderül, hogy a balesetet olyan géphiba okozta, amely további veszélyeket rejt magában, akkor valószínűleg nem fognak szerepelni a magyar MiG-29 esek a repülőnapon” – tette hozzá.

A katasztrófa okainak kiderítésére vizsgálat indult, ennek idejére a Magyar Honvédség parancsnoka leállíttatta a MiG-29-esek repülését. Azt megállapították, hogy a repülőgép megfelelő műszaki állapotban volt, a fekete doboz kiértékelése szerint a felszállástól a lezuhanásig eltelt 268 másodpercben jól működtek a MiG-29-es berendezései. A végső következtetés az volt, hogy valószínűleg egy speciális manőver, a háton kinyomás vezetett a tragédiához. Ilyenkor a pilóta fejjel a föld felé ül a kabinban, és úgy húzza fölfelé a gépet. Rácz Zsolt ekkor egy rendkívül nagy, 3,5 g értékű negatív túlterhelést kapott.

A kiemelkedő tudású pilóta tesztelhette a Mirage-2000-5-öst is
Fotó: Varga Ferenc / Archív

„A vizsgálóbizottság véleménye szerint az 5,6 másodpercig tartó negatív túlterhelés és az azt gyorsan követő +2,8 g hatására a pilóta tudata beszűkült. Ez nem hagyományos értelemben vett rosszullét, hanem annál rosszabb, mert az agyban megnövekedő vérnyomás hatására látászavar (vörös köd) mellett az ember képtelenné válik a racionális cselekvésre, és nem fogja fel a veszélyt” – írta a szomorú évfordulóra emlékezve az Aranysas magazin júniusi, legújabb számában Kővári László főszerkesztő-helyettes. Rácz Zsolt emiatt az állapot miatt mehetett át több másodpercig tartó zuhanórepülésbe a MiG-gel, majd engedte ki a futóművet. A bal forduló közben a gép túl nagy állásszöget ért el, és a pilóta hiába növelte maximálisra a hajtóművek fordulatszámát, elveszítette a sebességét és lezuhant. Az, hogy nem katapultált, szintén erősíti a feltételezést, hogy nem volt képes tudatos cselekvésre.

Ugyanakkor pilótahibának semmi esetre sem lehet tekinteni, ami vele történt. Ahogy szintén Kővári László kiemelte: nem a pilóta tehetett arról, hogy éves repülési óraszáma jóval az elvárható szint alatt volt, vagy hogy nem kapott centrifuga kiképzést.

Rácz Zsoltot 1998. július 31-én, katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra a kecskeméti Köztemetőben. Búcsúztatásán több mint ezren vettek részt. Az elhunyt vadászpilótát a honvédelmi miniszter alezredesből posztumusz ezredessé léptette elő.

Az agglegény pilótának a repülés volt az örök szerelme
Fotó: Varga Ferenc / Archív

„Nincsenek meg a szükséges minimális feltételek sem”

Abban az időben rengeteget beszéltek arról, hogy a katasztrófa szinte egyenes következménye annak, hogy a magyar vadászpilóták kritikusan keveset repülhettek, csak évi 20-30 órát (1988-tól 1998 nyaráig hét balesetben tíz magyar katonai repülőgép-vezető vesztette életét). A kecskeméti hajózók bajtársuk, Rácz Zsolt halála kapcsán egy figyelmeztető levelet is írtak, ez megjelent a Petőfi Népe 1998. augusztus 1-jei lapszámában.

„A magyar légtér védelmét ellátó vadászrepülők több mint 90 százaléka mélyen a szükséges minimum alatt, a kelleténél sokkal kevesebbet tölthetnek a levegőben, kevesebbet gyakorolhatják választott, felelősségteljes, ugyanakkor legszebbnek tartott hivatásukat. Hivatásuk gyakorlásának, munkavégzésüknek feltételei sok esetben elmaradnak a kívánatostól.

Bár mi magunk úgy érezzük, hogy tudásunk legjavát nyújtjuk, és igyekszünk maximálisan eleget tenni feladatainknak, még a legkiválóbbak is hibázhatnak, s a hibázás lehetőségét sokszorosára növeli, ha nincsenek meg a szükséges minimális feltételek sem. A minapi angliai elismerés, és a 8 nappal ezelőtti tragédia a vadászrepülőkre irányította a figyelmet. Szeretnénk, ha ebből a figyelemből azok, akik a magyar légierő működése érdekében felelős pozíciót töltenek be, levonnák végre a megfelelő következtetéseket.

A cél: a magyar légierő működéséhez szükséges emberi, egzisztenciális és szakmai feltételek biztosítása. Ez az, amiért közös munkával tennünk kell. Mi készen állunk, de a hiányosságokat ezután nem hallgathatjuk el, mert ma Európában nem emberáldozatokkal kell működtetni egy alapvető reformokra szoruló rendszert, amit magyar légierőnek hívnak.

Zsolt, drága barátunk, nyugodj békében. A kecskeméti Dongó és Puma harcászati repülőszázad pilótái.”

Fotó: Varga Ferenc / Archív

Fizika versennyel tisztelegnek emléke előtt

Nővére, Adrienne segítségével Rácz Zsolt szülővárosában, Nagykőrösön minden esztendőben megrendezik a róla elnevezett megyei fizika versenyt, így őrizve a Petőfi Sándor Általános Iskola egykori kiváló tanulójának és sportolójának, a kiemelkedő tudású pilótának az emlékét. Hétfőn, a katasztrófa időpontjában a kecskeméti Köztemetőben is megemlékeznek az alezredesről.

Ezek is érdekelhetik