Diák volt a bíró, az ügyész, az ügyvéd és a vádlott is

Nem szokatlan látvány már egy diákcsoport a bíróságon, a Nyitott Bíróság Program keretében a megyeszékhelyen is rengeteg alkalommal ülhettek be középiskolások egy-egy valódi tárgyalásra, vagy nézhették meg, a Katona József Színház színészei miként játszanak el improvizálva egy büntetőpert. Ezúttal viszont még egyet csavartak a dolgon, a tinik a Kecskeméti Járásbíróságon aktív részesei lehettek az eseménynek, így talán még közelebb érezhették magukhoz a témát, kézzelfoghatóbbá válhatott számukra a bíróság működése.

A Katona Gimnázium 9. A osztálya jelentkezett a keddi, sajtónyilvános perszimulációra. Mint Hegedüs Marietta osztályfőnöktől megtudtuk, egy szülő révén értesültek a lehetőségről, és kapva kaptak rajta.

– Nagyon fontos, hogy az állampolgári ismereteket átadjuk a középiskolában a gyerekeknek, de az osztályfőnöki órákon kevés az idő, hogy például a bíróságokról beszélgessünk. Emellett humán beállítottságú osztály a miénk, biztos vagyok benne, hogy lesz olyan tanítványom, aki jogi karra fog majd jelentkezni mondta Hegedüs Marietta. A diákok természetesen nem készületlenül érkeztek, megkapták a per teljes forgatókönyvét, kiválaszthatták, milyen kimenetele legyen a tárgyalásnak, és persze megbeszélték, ki legyen a bíró, az ügyész, az ügyvéd, a vádlott és a tanú.

Az ügyvéd Szabó Hanna volt, aki határozottan és ügyesen védte a meglehetősen nagy pácba került vádlottat. Kiderült, Hannát egyébként is vonzza a talár és a tárgyalótermek világa.

– Elég komolyak a szándékaim, kiskorom óta azt tervezem, hogy jogi pályára megyek. Úgy érzem, ez áll a legközelebb a személyiségemhez, az érdeklődési körömhöz. A tantárgyak közül is főként azok a kedvenceim, amelyekre a jogász képzésnél szükség van – tudtuk meg az ifjú hölgytől, aki talán ügyvéd lenne leginkább, de a bíráskodást sem zárja ki.

Mielőtt elkezdődött volna a tárgyalás, dr. Gáspár Szilvia bírónő beszélt a katonás diákoknak a bírósági szervezetről, a bírói munkáról, a perek menetéről (és azt is elárulta az osztálynak, hogy iskolásként ő is egy hasonló rendezvény miatt döntött hivatása mellett). Majd jött a vádismertetés, és megpezsdült az osztály, a tanulók láthatóan élvezték, hogy eddig csak a filmekből ismert szituációban szerepelhetnek.

Az ügy egy lopásról szólt: Rendes Krisztián 37 éves vádlott egy tiszakécskei papír-írószerboltban a tolltartók iránti érdeklődésével elterelte a tulajdonosnő figyelmét, kilopta a táskájából a pénztárcáját, benne 80 ezer forinttal. A tárcát egy fa résébe dugta, 5 ezer forintot hagyott csak benne. A vádlott tagadta a lopást, a sértett kijelentette, hogy biztosan ő volt, a tanúk meg hol az egyik, hol a másik fél igazát támasztották alá. Humoros jelenetekből nem volt hiány, például a boltosnő a bírót alakító osztálytársa kérdésére, miszerint ismeri-e a vádlottat, azt felelte: „igen, ugyanebben a ruhában volt”. De akkor is kitört a nevetés, mikor egyszer a vádlott fiatalember közbevágott a tanú vallomásának, de a bíró – ahogyan azt kell is – figyelmeztette: nem adta meg neki a szót. A tárgyalást dr. Gáspár Szilvia bírónő koordinálta, többek között elmagyarázta a diákoknak, mi a vallomások előtti figyelmeztetések lényege, és hogyan épül fel egy határozathirdetés. Végül Rendes Krisztiánt bűnösnek találták lopás miatt, de viszonylag enyhe büntetéssel, próbára bocsátással megúszta.