A holokauszt áldozataira emlékeztek az egykori zsinagógában

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. 1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a legnagyobb és leghírhedtebb náci haláltábor. Az emléknap alkalmából a TIT-székházban, a Tudomány és Művészetek Házában – az egykori zsinagógában ­– tartottak csütörtökön megemlékezést.

– Minden gyűlölködés, türelmetlenség hátterében ott a tudatlanság, amely ikertestvéreivel, a megalkuvással, közönnyel, elutasítással béklyóban tartották annak idején is egy bűnös kor emberét – mondta köszöntőjében prof. dr. Szécsi Gábor, a megyei TIT társelnöke. Mint hangsúlyozta, kellenek az ilyen rendezvények, mert az egyéni sorsok tükrében lehet megérteni a tragédia okai és következményeit, valamint azt, hogy mi az egyes ember és a társadalom felelőssége abban, hogy soha ne történhessen meg hasonló tragédia.

– Elképzelni se tudjuk, mennyivel erősebb és gazdagabb lenne ez az ország, ha a félmillió legyilkolt magyar állampolgár és minden leszármazottja velünk dolgozhatott volna – mondta prof. dr. Grósz Andor, a Holo­caust Közalapítvány Kuratórium és a Kecskeméti Zsidó Hitközség elnöke. Hozzátette: a holokauszt történetének tanulmányozása hozzásegítheti az ifjú nemzedéket, hogy megértsék az előítéletek és a sztereotípiák, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az idegengyűlölet veszélyesen káros hatását egy társadalomra.

– A félmillió magyar zsidó áldozat gettósításához, majd deportáláshoz a magyar állami apparátus együttműködésére, helyenként lelkes támogatására volt szükség. Mintegy 200 ezer magyar rendőr, csendőr, vasutas, keretlegény, jegyző, alispán és más hivatalnok tevékeny közreműködése juttatta az áldozatokat a vesztőhelyre. Itt vannak közöttünk leszármazottaik, de még sohasem találkoztam olyan személlyel, aki azt mondta volna: az apám vagy nagyapám részt vett a zsidók deportálásában, sajnálom, én sohasem tennék ilyet. Mintha a kétszázezer tevékeny résztvevő, a nácik ördögi tervének lelkes kiszolgálói után egyetlen leszármazott sem maradt volna, mintha csak a gyásszal és veszteséggel kellene szembenézni, magával a bűnnel nem. Kérem, ne értsenek félre. Senki sem felelős bármely felmenője tettéért, bármilyen szörnyű is legyen az. Senkitől sem várom el, hogy megtagadja felmenőjét. Azt szeretném, hogy ne a felmenőjétől, hanem annak cselekedeteitől határolódjon el. Szeretném, ha lennének ebben a hazában olyan bátor, egyenes gerincű emberek, akik túl tudnak lépni a család érintettségén, és ki mernek állni egy békés, harmonikus jövő érdekében – zárta szavait Grósz Andor.

A megemlékezés második felében dr. Róna Tamás vezető rabbi A szív könnyei címmel tartott előadást, míg Sándor Mária történész-muzeológus a kecskeméti zsidóság holokausztjáról beszélt.