Helyi érték rangot kapott a régi magyar sütemény

Van, aki nosztalgiával emlékszik rá. Van, aki még nem is hallott a csíramáléról. A magyar paraszti konyha egyik legrégebbi édes süteményét Gátéron még ma is készíti néhány asszony. Receptje a helyi értéktárba is bekerült, hogy megőrizzék az utókor számára.

Vajda Piroska

A csíramálét főként az adventi és böjti időszakban fogyasztották a régi paraszti családokban – tudtuk meg Urbán Istvánnétól, aki a különleges csemege receptjét nagyszüleitől tanulta.

– Valójában a kényszer szülte a csíramálé receptjét, hiszen a régi paraszti családokban sok éhes szájat kellett etetni. A nagymamámnak is 12 gyermeke volt, ritkán jutott az asztalra édesség. A csíramálé volt a gyerekek csemegéje, ami nemcsak finom és laktató, hanem nagyon egészséges is. A fő szempont mégis az volt, hogy elkészítése nagyon olcsó, hiszen akkoriban minden háznál termesztettek búzát – mesélte lapunknak Urbán Istvánné, aki megőrizve a családi hagyományt, telente rendszeresen süt csíramálét, fiai ugyanis nagyon szeretik.

Az alapanyag búzát is maguk termelik. A csíramálé receptje és neve tájegységenként változik. Van, ahol csiripiszli, kőtés, kötis, szalados, biracs vagy méra néven ismerik.

A csíramálé receptje
A búzát alaposan át kell válogatni, utána többször átmosni. A nedves búzát edénybe téve állandóan nedvesen kell tartani. Amikor megjelennek a csírakezdemények, deszkára kell rakni és nedves ruhával letakarni, állandóan nedvesen tartani. Két-három nap után megjelennek a gyökérkezdemények is, amelyek összefogják a búzaszemeket, ezután elkezdenek növekedni a búzahajtások is. Négy-öt nap után a hajtások elérik a 2-2,5 centiméteres magasságot. Ekkor a csírát feldaraboljuk, vízbe áztatjuk, majd húsdarálón ledaráljuk. A ledarált masszára vizet öntünk, ebben kiáztatjuk. Majd szitán leszűrjük. A keletkezett léből veszünk egy kisebb mennyiséget külön edénybe, a többihez lisztet adunk. A lisztes masszának jó sűrű nokedlitészta állagúnak kell lenni, amit fakanállal addig verünk, amíg a tésztában a buborékok megjelennek és a tészta fényes lesz. A félretett léből a tepsi aljára öntünk, beleöntjük a masszát, a maradék levet a tetejére öntjük és egyenletesen elosztjuk rajta. Előmelegített sütőben, a legmagasabb fokozaton két órahosszáig sütjük. Akkor jó, ha a teteje karamell színűre sült. Hidegen fogyasztva a legjobb ízű.
Urbán Istvánnénak köszönhetjük az Alföldön elterjedt receptet.