Hajóstoppal járta be a világot Wynne-Hughes Veronika

Wynne-Hughes Veronikának már a gyermekkora sem volt hétköznapi, hiszen egy vitorláshajón nőtt fel. Húgával, magyar édesanyjával és angol édesapjával a családi vitorlás fedélzetén bejárta a Földközi-tengert. Ne turista legyél, hanem utazó – vallja édesapja mondása nyomán Wynne-Hughes Veronika, aki az egyetem elvégzése után kerekedett fel, hogy matrózként körbehajózza a fél bolygót.

Fő célja a távoli kultúrák és emberek megismerése volt. Éppen ezért olyan kapitányokhoz szegődött matróznak, akik egy-egy kikötőben hosszabb időt is eltöltöttek. Az indulás előtti felkészülése alatt kitanulta az izraeli küzdősport, a krav maga fortélyait. Az utazás során pszichológusként szerzett tapasztalatai segítették abban, hogy kiszűrje a veszélyes utastársakat.

Wynne-Hughes Veronika félegyházi fényképes beszámolójából kiderült, két és fél éven át hajózott szinte pénz nélkül. Ezt úgy sikerült megvalósítania, hogy a hajókon matrózként dolgozott, cserébe pedig ingyen utazhatott, sőt ellátást is kapott. Így jutott el a világ legcsodálatosabb helyeire. 2014-ben Máltáról indult, folyamatosan nyugatra tartva, Ibiza, Málaga, Gibraltár, a Kanári-szigetek, a Karib-tenger, Közép-Amerika, a Panama-csatorna, a Galápagos-szigetek, Francia Polinézia és a Cook-szigetek érintésével jutott el Szamoáig. A harminc hónap alatt 13 hajó fedélzetén utazott, közben pedig napi 2–3 órát dolgozott: őrködött a kormánynál, takarított, főzött, bevásárolt, vitorlát varrt, halászhálót javított, hajópadlót festett, de még a hajómotor szerelésébe is beletanult.

Őszintén beszélt arról is, hogy veszélyes helyzetekbe is került. Az egyik hajó például süllyedni kezdett az óceán közepén. Miután kimentették őket, két hónapig dolgoztak a Calypso javításán. Wynne-Hughes Veronika már másik hajón utazott, amikor megtudta, hogy hiába volt a sok munka, a Calypso végleg elsüllyed Kuba partjainál. Volt, amikor cápák között hajóztak, de az is előfordult, hogy nem talált befogadó kapitányt, így egy hétig hajléktalanként élt Egyiptomban. Öröm az ürömben, hogy hajléktalanként jobban megismerhette a helyeiket, akik sátorral és étellel is segítették. Azt is elárulta, hogy annyi pénz azért mindig volt a bankszámláján, hogy nagy baj esetén haza tudjon repülni.

Wynne-Hughes Veronika a hajózás után tavaly első gyalogos magyarként teljesítette az Északnyugati átjárón keresztül vezető gyalogos expedíciót. Sítalpakon, jegesmedvék kíséretében három héten át több mint 400 kilométert gyalogolt a kanadai Cambridge Bay és Gjoa Haven közti szárazföldi és tengeri jégmezőn. Az expedíció felkészülés volt az idei antarktiszi útra. Az 1140 kilométeres expedíció alatt extrém kihívások várnak rá: 3350 méteres szintemelkedés, 20 km/órás folyamatos szembe szél és akár mínusz 40 Celsius-fokos hőmérséklet.

Mindenkit álmai megvalósítására buzdít

Wynne-Hughes Veronika előadása zárásaként arra biztatott mindenkit, hogy merje megvalósítani régóta dédelgetett álmát. Merjen nekivágni a vágyott utazásnak, hiszen példája is jól mutatja, az utazás nem pénz, hanem elhatározás kérdése. Veronika szerint nem azért születtünk erre a világra, hogy minden időnket munkával töltsük. Mint mondta, sokkal érdekesebb ez a bolygó annál, hogy csak dolgozzunk és évente egy-két alkalommal utazzunk. A világutazó szerint az emberek többsége elkényelmesedett, a tárgyak fogságában él. Nincsenek valódi élményeik és tapasztalataik.

– Úgy érzem, túlságosan meghatároz minket a munkánk, a foglalkozásunk. Engem sokkal jobban érdekelnek az emberek céljai. Lehet valaki postás, de közben tengerimalacokat gyűjt, vagy balettkoreográfiát készít. Ez az egyik oka annak, hogy elindultam. Az életnek többről kell szólnia a munkánál – mondta zárszavában Wynne-Hughes Veronika.