Felülvizsgálják, hogy szabadulhat-e a sorozatgyilkos Magda Marinko

27 éve ül a szegedi börtönben Magda Marinko. A Legfelsőbb Bíróság egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten 1993-ban elkövetett hármas gyilkosságért ítélte el. A hírös városban Horváth Antal vállalkozót, a feleségét és egy jugoszláv barátjukat lőtte le. A „kecskeméti mészárlásról” írt korabeli beszámoló cikkünk végén olvasható. Azzal is vádolták, hogy ő ölte meg a szegedi Z. Nagy Bálint cukrászmestert, feleségét és két fiukat, de ezeket a gyilkosságokat következetesen ta­­gadta, a bíróság pedig nem találta bizonyíthatónak a bűnösségét.

Szerbiában a bíróság a távollétében – a Vajdaságban elkövetett gyilkosságai miatt – halálbüntetéssel sújtotta, amit a halálbüntetés eltörlése után 40 év szabadságvesztésre változtattak át, ennek letöltését magyarországi szabadulását követően kezdheti meg.

Marinkot 1996-ban a Legfelsőbb Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt sújtotta életfogytig tartó szabadságvesztéssel, melyből legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Marinko elítélésekor még nem volt lehetőség a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) büntetésének kiszabására. Az 1999. március 1. napja után elkövetett bűncselekmények esetén viszont már ki lehet zárni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét azoknál, akik életfogytiglant kaptak.

A büntetés-végrehajtási törvény előírásainak megfelelően 2019-ben már megvizsgálta a Szegedi Törvényszék Marinko esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

A szabályok szerint idén februárban ezt újra meg kell tennie, ezt követően pedig immár évente.

– A kérdezett elítélt vonatkozásában a büntetés-végrehajtási bírói eljárás folyamatban van, a döntésről a Szegedi Törvényszék tájékoztatást ad – kaptunk tájékoztatást a törvényszéktől, mikor rákérdeztünk, jelenleg mi tudható Magda Marinko ügyéről.

Általánosságban közölték azt is, az ítéletben feltüntetett idő elteltével az elítélt nem bocsátható automatikusan szabadlábra, hanem arról a büntetés-végrehajtási bíró külön eljárásban, az elítélt meghallgatása és a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése alapján határoz.

A büntetés-végrehajtási intézet ilyenkor értékelő véleményt készít az elítéltről,

amely tartalmazza az elkövetett bűncselekményére, az előéletére és a börtönben, fegyházban tanúsított magatartására vonatkozó adatokat, feltünteti az elítéltnek a társadalomba való visszailleszkedésével kapcsolatban megfogalmazott elképzeléseit. A bv-intézet emellett javaslatot tesz arra, hogy véleménye szerint az elítélt egyáltalán érdemes-e a feltételes szabadság kedvezményére. A határozat meghozatala előtt a bv-bíró elrendelheti pártfogó felügyelői vélemény, pszichológus vagy elmeszakértői vélemény beszerzését.

– A törvényi rendelkezésekkel összhangban a töretlen bírói gyakorlat szerint ez a büntetés-végrehajtási kedvezmény az elítélt számára nem automatikusan járó jogosultság,

hanem az összetett törvényi feltételek mellett is csupán adható lehetőség, feltéve, hogy a szabadságvesztés-büntetés célja az elítélt szabadon bocsátásával is elérhető. A szabadságvesztés-büntetésnek kettős célja van: egyrészt visszatartó erővel bír az elkövető és más számára is, emellett az elítélt kiemelésével a társadalom védelmét is szolgálja. Ehhez képest a feltételes szabadságra bocsátás célja, hogy az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, ha feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot tud folytatni – hangsúlyozta a Szegedi Törvényszék.

– Mérlegelni kell tehát, hogy a társadalom védelme az elítélt szabadon bocsátásával is biztosított-e, ehhez pedig alaposan vizsgálandók azok a tények, amiből az elítélt szabadulása utáni magatartására lehet következtetni. Ezért a bv-bíró a döntése során értékeli az elítélt személyével, személyiségével, annak esetleges változásával, az elkövetett bűncselekménnyel, a kiszabott büntetéssel, az elítélt büntetés-végrehajtás alatt tanúsított magatartásával, az elítéltnek az általa elkövetett bűncselekményhez való viszonyulásával, szabadulása esetén az őt fogadó környezettel, jövőbeni céljaival, terveivel, lehetőségeivel kapcsolatos körülményeket. Döntő szempont az elítélt büntetés-végrehajtási intézetben tanúsított magatartása és fegyelmi helyzete.

Vizsgálni kell az elítélt esetleges fegyelmi vétségeinek jellegét, amely kapcsán különös nyomatékkal bír az, ha az elítélt erőszakos jellegű magatartást is tanúsított.

Szintén figyelembe kell venni, hogy az elítélt milyen jutalmakban részesült a szabadságvesztés végrehajtása során. Számos jutalom ellenére is előfordulhat olyan helyzet, hogy az elítélt összességében mégsem alkalmas a feltételes szabadság kedvezményére. Ez jellemzően akkor állapítható meg, ha az elítélt pszichés állapotából, az esetleges elmeszakértői véleményből, a fogvatartás alatt tanúsított magatartásából arra lehet következtetni, hogy szabadlábra bocsátása esetén nem tud visszailleszkedni a társadalomba, vagy a társadalom védelme a pozitív körülmények ellenére is hangsúlyosabb, mint az elítélt visszailleszkedésének igénye – részletezte szerkesztőségünknek a Szegedi Törvényszék.