A kalocsai tenyésztő macskái a tengerentúlra is eljutnak

Az első macskáját azután fogadta be, hogy meglátott egy Maine Coont egy 1997-es újságban. Még abban az évben elment a Budapesten rendezett világkiállításra, ahol még jobban megszerette „a fenséges fajtát”. Beszerzett egy kandúrt, amivel még nem a versenyzés vagy a tenyésztés volt cél, csupán házi kedvencnek akarta, de az állat annyira látványos külsővel rendelkezett, hogy elindult vele a legközelebbi hazai kiállításon.

Nem ez, hanem a következő alkalom hozta meg az első sikert: Benny nevű kölyökmacskája Best in Show, vagyis abszolút győztes lett.

Ekkor szállta meg az azóta sem múló versenyszellem: egyre nagyobb kiállításokra járt, amit az időközben élénkülő érdeklődés is lehetővé tett, hiszen a magyar fővárosban az ezredfordulótól kezdve már egész sportcsarnokokat megtöltött egy-egy ilyen rendezvény. Az első néhány év sikerein felbátorodva kezdett bele a tenyésztésbe, és lassan egy egész Maine Coon-kolóniát épített fel.

– Aztán érkezett hozzám egy különleges nőstény, Hella, aki Guinness-rekordokat is túlszárnyalt. Olyan cicát kell elképzelni, aki a standard szerint tökéletes volt, gyönyörű bundával és mintázattal. Egyre csak hordtam a kiállításokra, és gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett: volt Európa-bajnok, világbajnok, illetve egy kétnapos ausztriai világkiállításon mindkét napon a legszebb cica lett az összes fajta között – magyarázta a tenyésztő, hozzátéve:

Hella végül 45-ször kapta meg a Best in Show díjat.

Ez egyetlen macskának sem sikerült, így kicsit bánja, hogy nem fektetett több energiát a Guinness-rekord bejegyzésébe.

A 23 év alatt rengeteg elszármazott macskája volt: mintegy húsz országba küldött kölyköket, többek között az Egyesült Államokba is.

Az élénk amerikai érdeklődés meglepte, hiszen a Maine Coon ott nemzeti fajta (a nevében is benne van, hogy Maine államból származik), így kezdetben azt hitte, náluk labdába sem rúghat. Úgy véli, azért rendelnek sok állatot tőle és más európai tenyésztőktől, mert itt sokkal szebb a felhozatal. A jelenségre nem igazán tud magyarázatot adni, szerinte arról lehet szó, hogy itt többen veszik komolyan a mind szebb, mind formásabb macskák kitenyésztését.

– A külföldiek nyilván az interneten találnak meg minket: van honlapunk, több Facebook-oldalunk, külön a felségemnek és nekem is, és rengeteg képpel dolgozunk. A gazdák a fotó alapján választják ki a kölyköket, majd kisállatszállítókkal és futárszolgálatokkal küldjük el őket. A légi szállítással külön csapat foglalkozik a reptéren: ők ellenőrzik az útlevelet, a csipet, a beszerzett hatósági engedélyeket és az oltásokat. Ha minden rendben van, akkor utaztatják az állatot a fogadó gazdának, aki a hozzá legközelebbi reptéren visszaigazolja, hogy kisállatot vár – vázolta a folyamatot. Néha különleges igények is felmerülnek egy-egy országnál: Mexikóban például a bolhairtó alkalmazásáról is kértek igazolást, ami kifejezetten szokatlan. Európán belül egyszerűbb a dolguk: kisállatszállításra átalakított gépjárművel küldik el a macskákat, gyakran házhoz szállítással. Előfordul személyes kézbesítés is: a Sweet Predator Catteryhez nemrég érkezett Centurion nevű kandúr például két-három napig utazott, mire megérkezett Kalocsára, Oroszországból.

Egy tenyészet sikere Bolvári szerint abban áll, hogy mennyire mutatós, a standardnak mekkora mértékben megfelelő kölykök születnek. A kiállítások bírái részletekbe menően figyelik meg, hogy milyen a fülük, az álluk, a „stopjuk” (az orr és a homlok közötti vonal), a testalkatuk, vagy éppen a farkuk. Fontos, hogy a tenyésztőnek „legyen szeme” a szülők kiválasztásához, és ez tapasztalat kérdése, vagyis nagyon sok kiállításra kell elmenni, érdemes rendszeresen járni. Az érzelmi oldalát már nehezebben dolgozza fel, hiszen minden nála élő vagy nála született macskához kötődik. Bevallotta: az első alom eladásánál a sírás kerülgette, de azóta megedződött, és úgy áll hozzá, hogyha jó helyre kerülnek, akkor ez egy pozitív esemény.

– További élmény, hogy a szülésnél ott lehetünk:

kézzel segítünk világra hozni a kölyköket,

elcsípjük a köldökzsinórt, kibontjuk a magzatburokból, majd szárazra töröljük és odaadjuk őket az anyjuknak. Jó látni, ahogy cseperedik a csapat és ahogy viszonyulnak egymáshoz. Mind családtagok nálunk, nagyon szeretjük őket – fogalmazott. A Catteryben most három-három nőstény és kandúr él, és jelenleg három alom születését várják. Az életük az utóbbi néhány hónapban nyugodtabb, hiszen a világjárvány miatt elmaradtak a kiállítások, amit azért sajnálnak, mert nekik még a stresszel együtt is kikapcsolódás és családi program, ha ott lehetnek a mezőnyben.

– Érdekes, hogy így van, mert nagyon fárasztó: egy kétnapos kiállításon jobban kimerülök, mintha egy hétig betonoztam volna, de nagyon várom a következőt – mondta nevetve.

A versenyek persze tenyésztési szempontból is fontosak, hiszen egy sokszoros nyertes pártól született kölyköt nyilván drágábban lehet eladni, márpedig a Maine Coonnak nemcsak a megjelenése, hanem az ára is fenséges. Egy szaporítótól (aki kevésbé tudja garantálni a megfelelő genetikai sajátosságokat és jellemzően kevesebb szolgáltatást is kínál) 50–100 ezer forintért lehet vásárolni, míg egy minden dokumentációról és orvosi eljárásról is gondoskodó tenyésztőtől 150–400 ezer forintért lehet megkapni a már szobatiszta apróságokat. Az ár persze függ a színektől, a szülőktől, a vérvonaltól, illetve attól is, hogy házi kedvencnek vesszük és gondoskodunk az ivartalanításáról, vagy tenyésztési célból. Utóbbi esetben a fent írt összegeknek minimum a dupláját kell leszurkolni egy-egy kölyökért. A nevesebb külföldi tenyésztőknél még mélyebben kell zsebbe nyúlni: 1200–2300 eurót (427–818 ezer forintot) kérnek a kicsikért – becsülte meg Bolvári László.