Ezotéria

2010.02.20. 19:58

Misztikus jelképek

Számos szimbólumot ismerünk, amelyeknek eredetével, jelentésével már kevésbé vagyunk tisztában. E jelképek szerepe az emberi gondolkodás, világlátás összetettebb kifejezése. Az archaikus kultúrák a közvetlenül, szavakkal ki nem fejezhető, mélyebb beleérzést igénylő spirituális tudást jelenítették meg a segítségükkel.

L.Zs.

Formák és színek

A szimbólumok mértani alakzatokból és esetleg színekből építkeznek, amelyek már maguk is jelentéssel bírnak. A kör például - mint önmagába záródó végtelen vonal - az örökkévalóságot és a világ végtelenségét jeleníti meg, a négyzet pedig a világ rendjét képezi le, valamint a négy elem (levegő, tűz, víz, föld) harmóniáját összegzi az ősi jelképrendszerekben. A csúcsával felfelé tekintő háromszög a tűz és a férfi princípium, míg lefelé fordított változata a víz és a női elem megjelenítője.

 



A színek érzelmeket keltenek bennünk, így nem csoda, hogy a szimbolikában is meghatározó a szerepük. A fehér a tisztaságot jelképezi, egyes kultúrákban viszont a halál, az élettelen (vértelen) test színe; a sárga és az arany a Nap jelképe, a hinduizmusban az igazságé; a zöld a természet, az egészség és az újjászületés szimbóluma; a vörös az életerő, a tűz és a háború színe; a kék a víz és a béke színe; a fekete kultúránkban a halált jelképezi, ám például az egyiptomiak számára az örök újjászületést mintázza.

sas_pageid=''12056/89920''; // Page : uj_astronet.hu/astronet_ezoteria

sas_formatid=2261; // Format : PF - billboard  330x247

sas_target=''''; // Targeting

SmartAdServer(sas_pageid,sas_formatid,sas_target);


A kereszt, mint szimbólum

A kereszt a latin cruciare igéből származik, melynek jelentése: kínozni. Az alakzat két vonalból áll, egy függőleges és egy vízszintes vonalból. A függőleges vonal jelképezi a felső és alsó szintek kapcsolatát, a szellemi síkot, az abszolútumot, a mindent létrehozó örök, tökéletes és változatlan szubjektumot, Istent. A vízszintes vonal jelképezi a földit, az alapot, az anyagot, a mulandót, az emberit, a két vonal találkozási pontja pedig az Ént, vagyis azt a pontot, ahol mindkettő jelen van.

A kereszt jelenti még a világtengelyt, és megtestesíti azt a hidat vagy létrát, melyen keresztül a lélek eljut Istenhez. Egyik legfontosabb jelentése az ellentétek összehangolása, összekapcsolása, egyensúlya, a szellemi és anyagi világ párosítása. A kereszténységben Krisztus halál feletti győzelmének szimbóluma.

Néhány gyakoribb kereszt-forma:

Az egyiptomi ankh vagy füleskereszt
Itt a kereszt felső, függőleges vonala helyén egy kör található. Ez Óegyiptom egyik legfontosabb szimbóluma. Egyesíti magában Ozirisz és Ízisz szimbólumát, a Föld és az Ég egységét jelképezi. Úgy tartották, hogy kulcsként nyitja az életet és a halált elválasztó kaput. Számos isten kezében látható, mint a halhatatlanság, a hatalom, az életadó víz és levegő jelképe.

Kelta vagy gyűrűs kereszt
Ennél a formánál a két vonal metszéspontját egy kör öleli körül. A keresztény hitet jelölő kereszt, valamint a szoláris erőt és az örökkévalóságot jelképező kör együtt a menny és föld egységét ábrázolja, eredete a pogány időkre nyúlik vissza. A termékenység és az élet szimbóluma, hiszen a kereszt a férfi elv, a kör a női elv jele.

Szent András kereszt
A keresztnek ezt az X-alakú változatát választotta Szent András halála eszközéül. Ez a forma a római 10-es számot is jelöli, ami a tökéletesség száma, így az alakzat is összhangot és tökéletességet jelent.

Latin kereszt
A kereszténység legismertebb szimbóluma, rászögezett Krisztus-alakkal feszület.

Máltai vagy Lovagkereszt
A csillag, a nyíl és a kereszt rendjelek alapszimbólumai, ezeket egyesíti magában ez a forma. A máltai kereszt volt a jelvénye a keresztes háborúk híres katonai rendjének. A szakállas nyílhegyet formázó máltai kereszt fehér színű, nyolc hegye a nyolc boldogságot jelképezi. Boldogok: a lélekben szegények, a szomorúak, a tiszta szívűek, a szelídek, az igazságra vágyók, az irgalmasok, a békességben élők, az Igazság (Krisztus) miatt üldözöttek.

A szvasztika
Ez is a kereszt egy változata, de érdemes bővebben szólni róla. Neve a szanszkrit szvaszti (jólét) szóból ered, az alakzat pedig egy egyenlő szárú kereszt, aminek a szárai a végükön derékszögben megtörtek. A szvasztika, más néven napkereszt a nappálya szimbóluma, a Nap égi útjának leképezése. Egyike a legősibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták, például a hettiták, a szkíták, a kelták, a görögök, de megjelenik az ázsiai, az afrikai, és az indián kultúrában is. Jelentése Indiában jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt, az ősárjáknál a Napot jelképezte, a keresztényüldözések idején pedig egyike volt a titkos jeleknek.
Negatív töltését a 20. században kapta a náci mozgalom jelképeként. Európában Heinrich Schliemann archeológus révén vált ismertté, aki az általa feltételezett Trója romjai között fedezte fel a jelet, és az ősi indoeurópai (árja) bevándorlókkal hozta kapcsolatba. A német népi nacionalista mozgalmak és a nemzetiszocialista ideológusok számára az árja eredet szimbólumává vált, mint horogkereszt.
A mozdulatlan középpont a világtengely, a szárak pedig a körülötte levő tér és az idő körforgását fejezik ki. Négy szára a négy égtájra mutat, horgai pedig a világegyetem elemi teremtőerőit jelképezik. Ázsiában a szvasztika ma is elterjedt és népszerű szimbólum. Az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják: templomot, oltárt, esküvőt, fesztivált és ünnepséget, ruhákat, ékszereket, járműveket, sőt még tortákat is díszítenek vele. A kínai térképeken ezzel jelölik a templomokat. Számos buddhista vallási irat elején is található szvasztika, akárcsak egyes Buddha-szobrokon. Emellett gyakran látható kínai élelmiszerek csomagolásán, ahol azt jelzi, hogy a termék vegetáriánus, tehát buddhisták is fogyaszthatják.
A szvasztika formája a napkorongot idézi a sugarakkal, egyúttal a Nap erejét és mozgását is jelzi. Négy karja azt ábrázolja, hogy a Nap folytonos mozgását a négy égtáj szakaszolja. Az alakzat a misztikus középpont szimbóluma, az univerzum működésbe lendülésére, teremtésére utal. A napkultusz, a napimádat része: a Nap a sötétség eloszlatója, a világosság forrása, az ember létének záloga.
A szvasztika karjai mutathatnak balra és jobbra. Az ősi írások a jobbos szvasztikát áldásos jelnek és maszkulin szimbólumnak tekintik. A Védák a mindenséget éltető Visnut napistennek is tartják, a szvasztika ezért Visnuval is kapcsolatos. Egyben a világ kerekét is szimbolizálja: a kozmosz fejlődését, egy rögzített pont körüli mozgását is leírja. A balos szvasztika, amely az óramutató járásával ellenkező irányban forog, a Nap őszi és téli pályáját jelzi, feminin és baljós jel. A jobbos szvasztikát az akadályokat elhárító Ganésa jelének is tekintik, míg a balos Káli istennőt személyesíti meg, valamint az éjszakát és a megsemmisülést szimbolizálja.

 


A pentagramma
Ez egy szabályos ötszög átlói által alkotott ötágú csillag. A szó a görög pentagrammon szóból származik. Ősidők óta fontos szimbólum, aminek mágikus jellemzőket tulajdonítottak. A pentagramma legkorábbi ismert említése mezopotámiai írásokban történik i. e. 3000 körül. Babilóniában valószínűleg az öt irányt jelképezte: elöl, hátul, balra, jobbra és felül. Ezeknek az irányoknak asztrológiai jelentése is volt: az öt bolygót (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) jelképezték. A középkorban az öt őselemet (tűz, víz, levegő, föld, és a „szent dolog”) jelölték vele. A keresztény szimbolikában az öt érzék, illetve a hajnalcsillag vagy a betlehemi csillag jelképe.
A pithagoreusoknál, a gnosztikusoknál és a neoplatonikusoknál a titok, a tökéletesség, a mindenség jelképe, a balsorsot elfordító bűvös jel. A néphit is úgy tartja, hogy a gonosz szellemeket eltávolítja, istállóajtókra rajzolva útját állja a boszorkányoknak és lidérceknek. Megóv a fekete mágia és az alvilág káros lényeitől, a szellemektől, a démonoktól.
A hagyomány szerint a pentagramma minden csúcsa más-más elemnek felel meg. A Föld-csúcs a bal alsó sarok felé mutat, színe: zöld. Erőt, stabilitást jelent, a zodiákuson a Bika, a Szűz és a Bak jegye felel meg neki. Égtája: Észak. Más tanítások szerint a színe fekete, iránya pedig az “alvilág”, a kollektív tudattalan birodalma.
A Tűz a jobb alsó sarok felé mutat: a vulkánok, vagyis szenvedélyeink, indulataink birodalma felé. Színe: vörös. Erő, tűz, szenvedély a jelentése. Zodiákus megfelelői: Kos, Oroszlán, Nyilas. Égtája: Dél.
A Levegő bal oldalra mutat, színe: sárga. A kommunikációhoz kapcsolódik. Zodiákus megfelelői: Vízöntő, Ikrek, Mérleg. Égtája: Kelet.
Vele átellenben jobbra mutat a Víz. Színe: kék. Égtája: Nyugat. Hajlékonyság, alkalmazkodás, és az érzelmek kapcsolódnak hozzá.
A csillag felfelé mutató csúcsa az “Ötödik Elem”: a Szellem, a Spiritusz.
Minden elem csak egy-egy másik alapelemmel áll kapcsolatban: A Tüzet a Levegő táplálja, a Föld csak a Vízzel kapcsolódva hoz létre új minőséget. A Szellem azonban uralja mind a négy alapelemet. Ez a spirituális alkímia és a mágia alaptanításának lényege is. Mivel a pentagramma emberi alakot is szimbolizál, azt jelenti: ha két lábbal a földön állva, két karunkat a világ felé kitárva a szellem tökéletességét is állandóan szem előtt tartjuk, akkor minden megnyilvánulásunk a természet rendje szerint történik.

A mandala
A mandala ősi szimbólum, mágikus kör, az én tükröződése, a belső világ térképe. Segít megnyugtatni, regenerálni a szervezetet, növeli az agykapacitást, készítésekor energia szabadul fel, könnyebben beindul az öngyógyító képesség. Nem kell mást tennünk, hogy megtapasztaljuk ezt az élményt, mint rajzolni egy kört, és ösztönösen motívumokat, alakzatokat festeni bele.
Az emberi kultúrának ősidők óta fontos része a kör, már az ősi afrikai, európai, észak-amerikai kővéseteken találtak kör- és spiráldíszítéseket. Szimbólumként alkalmazták a tudatra, életre-halálra, az újjászületésre, a teremtésre. A mandala kör formája a természet teljességét, a folytonos mozgásban lévő világot jelképezi. Kört alkotni kísérlet az összhang megteremtésére. Ha sikerrel jár ez a kísérlet, akkor isteni erők szabadulnak fel.

A triskelion
A triskelion vagy triskele három egybefüggő spirálból áll, és az egyik legősibb szimbólum. Különféle kultúrákban egyaránt fellelhető, jelentése és kisugárzása változatlan. Elsősorban a kelta népművészetben találjuk meg, de sűrűn felbukkan buddhista csoportok jelképeként is. A spirál maga is ősi szimbólum, mely a naphoz, a halál utáni élethez és a reinkarnációhoz kapcsolódik. Az újjászületés jelképe, hisz folyamatos mozgást jelez az időben.
A triskelion a hármas szám, illetve a hármasság jegyében áll. A kettősség ájultságából való kiút, illetve az egységbe való visszatérés a hármas szám műveletén keresztül valósítható meg. A Triskelion összefogja azt a három elemet, amelyen létezésünk alapul. A születés, a halál és az újjászületés; a lélek, a test és a szellem; a kezdet, a közép és a vég; a tér, az idő és a teremtés; a tézis, az antitézis és a szintézis; az apa, az anya, a gyermek, vagyis Ozirisz, Ízisz és Hórusz egysége. Kelta szimbólumként pedig magában hordozza a három fontos kelta elemet: a földet, a vizet és az eget.

Ezek is érdekelhetik