BAON

Számos magyar nagyvárosban – Budapesten több is – üzemel már régóta úgynevezett biopiac. Ezért keresték meg a dél-alföldi biogazdák a hagyományőrzéssel, ezen belül hagyományos magyar termékekkel is foglalkozó Asaram Alapítványt, hogy segítsen nekik itt egy biopiacot létesíteni. Hosszú utánjárást követően megvalósult a termelők álma, megnyitott a piac. Boros Attilától, az alapítvány ügyvezetőjétől megtudtuk: Csongrád megye első biopiacán, mely az újszegedi Rendezvényház parkolójában vasárnap délelőttönként üzemel, csongrádi, békési és bács-kiskuni portékákat kínálnak.
Nem egyszerű dolog, hogy a gazdából biogazda válhasson. Miután bejelenti ezen szándékát az illetékes cégnél, mely a tanúsítványt állítja ki, három évnyi átállási idő szükséges. Ez annyit tesz: ennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a korábbi vegyszeres művelés elhagyását követően kemikáliamentesen termelhessen. A laikusok nem is gondolják, hogy laboratóriumi anyagok nélkül is megterem minden. A jó biogazda tudja, melyek azok a növények, melyek ültetésével védekezhetnek mind a növényi, mind az állati kártevők ellen. Boros Attila úgy véli, nincsenek gazok, hiszen a gyomnövények nagy többsége gyógynövény, csak még nem mindegyiknek ismertük még meg a pozitív hatásait.
A szatymazi Csányi Sándor gyerekfejjel ismerkedett meg a mezőgazdasági munkával. A családi gazdaságban igen fiatalon kezdett el dolgozni. Elmesélte, hogy már elemi iskolásként lóval szántott. A jószág többször is rálépett a lábára, mire megtanulta a kis Sanyi a szántás minden fortélyát. Esténként porosan és izzadtan ment haza, s a pajtásai szerint igen büdös lószaga is volt. Azért, mert a nagy melegben az állat is rendesen izzadt, s ez a nedvesség szépen be is permetezte a mögötte lépkedő, az eke szarvát fogó fiúcskát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szegedre igen sokféle zöldséggel érkezett a szatymazi férfi. A sárga- és fehérrépa mellett fejes salátát, újhagymát, különlegességként medvehagymát is hozott. Ez utóbbi növény nagy hasonlít a gyöngyvirág levelére. Ezeket szép, haragos zöld színű leveleket össze kell vágni, s minden olyan ételbe, melybe hagyma kell, igen kiváló. Elárulta, ő leginkább a tojásrántottában szereti a medvehagymát.
Bács-Kiskun megyét a kiskunfélegyházi Tarjányi Ágoston képviselte. Őt egykoron nagyapja tanította meg a biogazdálkodásra. Igaz, akkor még nem így hívták, de olyan családi gazdaságban nőtt fel, melyben soha nem használtak vegyszert. Ezért nagyon is csodálkozott, mikor felvették a helyi termelőszövetkezetbe, s meglátta, hogy hektáronként 15 mázsa műtrágyát szórnak szét. Nem is sok időt töltött el a téeszben, hanem visszatért a família földjére.
Standján is jól lehet látni, hogy kemikália nélkül is termeszthető gyümölcs és zöldség. Krumpli, hagyma, répa, spenót, sóska, rukkola sorakozott nála. Nagy faládákban pedig alma piroslott. A termelő mosolyogva mondta: igaz, kicsit kukacos az alma, de attól még senki sem betegedett meg. A biotermesztés során ő leginkább a vetésforgóban bízik, hiszen a növénykultúra változtatásával is el lehet érni a megfelelő hozamot. A kukacok esetében pedig a megelőzést tartja a legfontosabbnak. Vagyis esténként a ház tornácán meggyújtja a villanyt, s a fényre érkező lepkéket megfogja. Ha nincs lepke, nem lesz annyi kukac se.
Az újszegedi biopiac egyik legidősebb árusa a 65 esztendős Major Pál, aki a Békés megyei Csorvásról hozza vasárnaponként az áruját a Tisza partjára. Két kertjében termel. Az egyikben 67 gyümölcsfája van, a meggytől kezdve egészen a naspolyáig. A másikban pedig főleg bogyós gyümölcsökkel foglalkozik. A biogazdát is sújtja az időjárás: 2007-ben 15 ezer tő szamócáját vitte el az április fagy.
A gyümölcs egy részét feldolgozva kínálja. Néhány esztendeje másfél mázsa szamócából készített dzsemet. A régióban elsősorban a sárgadinnyéjével vált népszerűvé. Olyan fajtát termeszt, mely felfut a kerti lugasra, s onnan lógnak le a dinnyék. Ez a gyümölcs annyira ellenálló, hogy tavaly november 10-én még sikerült neki frissen a piacra hozni is belőle. Legutóbb görögdinnyével is kísérletezett: tavaly 17 kiló 30 dekásra hízott a legnagyobb.
Pali bácsi egykoron a vendéglátásból élt, s munka után kiskertjébe ment kipihenni az egész napos lótást-futást. Amint nyugdíjas lett, átállt a növénytermesztésre. Csorvási háza falán nem muskátlik piroslanak, hanem felújított, lefestett bádogereszekbe ültetett eprek. A biogazdálkodásnak köszönhetően akkora eprei nőnek, mint egy gyermekököl. Egyszer az egyik kuncsaftja – nem volt rajta a szemüvege – azt hitte szórakozik vele a bácsi. Az asztalon lévő nagy piros gömböket ő paradicsomnak vélte, pedig azok voltak az óriási eperszemek. Meg kellett fognia, hogy elhiggye, azok tényleg eprek és nem paradicsomok.