Gondoskodás

Régóta halogatom a szobanövényeim átültetését, pedig némelyik már nagyon igényelné az új, tápanyagdús földet, nagyobb életteret. Türelmesen vegetálnak, várják, hogy több figyelmet és törődést kapjanak tőlem. Eddig azonban mindig találtam valami más fontosabb tennivalót. A napokban viszont a kezembe akadt egy kiadvány, amiben olvastam egy olyan mondatot, ami teljesen más megvilágításba helyezte a növényeket és a hozzájuk fűződő viszonyomat. 

A következőket írta egy növényszakértő: „Képzeld el, hogy a lábad mozdíthatatlanul oda van rögzítve a talajhoz, és enni akarsz. Van a közeledben étel, de nem éred el. Inni szeretnél, víz is van, de azt sem éred el. Majd szeretnél megölelni egy fiatal nőt vagy férfit, de nem éred el őket. Azután hirtelen megjelenik egy ragadozó, feléd tart, de mozdulni sem tudsz...” 

Dr. Jo Elworthy, az angliai Éden Projekt Igazgatója vázolta fel a fenti helyzetet. Mint írja, az említett esetben az emberek szinte biztosan meghalnának és a ragadozó megjelenésekor ez különösen gyorsan történne. A növények esetében azonban más a helyzet. Általában egész életüket ugyanazon a helyen töltik, mindent, amire szükségük van a környezetükből szereznek meg. Ráadásul kulcsszerepet töltenek be az ökoszisztémában, a növények nélkül, mi emberek sem léteznék. 

A növények az évmilliók során, amióta a bolygón élnek, olyanná fejlődtek, hogy képesek megbirkózni az igazán kíméletlen környezettel is. A növények az alkalmazkodás nagy mesterei, de lássuk be, hogy a tűrőképességük nekik is véges. A szobanövények pedig még nagyobb hátrányban vannak. Bár egy lakásban védettebb körülmények között élhetnek mint szabadban lévő társaik, mégis teljesen ki vannak szolgáltatva nekünk, embereknek. 

A fentiek szellemében a jövőben nem halogatom a viráglocsolást, az átültetést, a tápoldatozást és a kertünk növényeire is még jobban odafigyelek. Mert ha a növények jól vannak, a mi életünk is jobb lesz.