A jó példa

Szőkülni kezdett az új búza, nyakunkon az aratási szezon. A munkák idején a nap szinte minden időszakában találkozhatunk a közutakon munkába, vagy onnan hazafelé tartó mezőgazdasági járművekkel. A lassan cammogó mezőgazdasági munkagépek, a szalmagurigákkal dugig megpakolt szerelvények időnként nem kis torlódást okoznak, főleg, ha hosszabb távon használják a járművek a közutat. Nincs is ezzel lényegében nagyobb gond, ám sajnos néhány gazda a munka hevében hajlamos megfeledkezni arról, mekkora felelősség van a vállán. 

A mezőgazdasági munkagépek gyakran a teljes úttestet elfoglalják. A szemből érkező, vagy őt előző járművekkel való találkozáskor elsősorban a munkagép vezetőjének kellene mindent megtennie a saját és a mások biztonsága érdekében. Alapvető dolog az is, hogy járműveik világító-, fék-, valamint jelzőberendezései megfelelően működjenek. A szállított terményt nemcsak hasznos, hanem ildomos letakarni, az útra felhordott sarat, szennyeződést pedig kötelességük a leggyorsabban eltakarítani.

A legfontosabb, amit közlekedési szabályok nem írnak elő, a mások iránti empátia, odafigyelés. Nem egy esetben találkoztam magam is olyan mezőgazdasági géppel, araszoló traktorral, melynek vezetője rá sem hederített a mögötte feltorlódott autókonvojra. Eszükbe sem jutott, hogy a miattuk araszolni kényszerülő járművekben gyermekek, kismamák, orvoshoz igyekvő emberek, munkájukat végezni akaró dolgozók ülnek. 

Szerencsére nem mindenki ilyen magának való. Akad olyan sofőr, aki figyel embertársaira, mint például annak a mezőgazdasági vontatónak a pilótája, aki beállt az út menti pihenőhelyre, hogy elengedje a mögötte felduzzadt autósort. Úgy hiszem, sokan örülnénk neki, ha legalább az aratási szezon idején többen követnék a példáját.