Gazdagok vagyunk

Az elmúlt egy hónap során 50-70 milliméter eső hullott le Bács-Kiskunban. Magyarország internetes csapadéktérképén legalábbis ez látható. Van olyan megye, ahol több, máshol kevesebb esett. Zalában volt, ahol 112 milliméter, máshol, például a Hajdúságban csak 29 millimétert mértek mindössze.

Az eső foglalkoztatja az embereket. Édesapám amíg élt, a híradós időjárás-jelentést figyelte, jobban érdekelte, mint az, hogy a politikusok mit mondanak. Sosem értette, hogy a tiszántúli települést, ahol éltünk, miért kerülik el az esők? Amíg Szolnokon működött a katonai reptér, addig sikerült megmagyaráznia ezt a negatív jelenséget azzal, hogy a repülők elzavarják a fellegeket. Egy keceli ismerősöm is valami hasonlóval magyarázta a csapadékhiányt. Pontosabban azzal, hogy a Duna vonalát elérve, a fellegek sok esetben szinte elfogynak. De az is lehet, hogy az atomerőmű miatt nincs elegendő eső. A helyzet megmagyarázhatatlan. Annyit azonban tudunk, hogy egyre több az olyan vihar, amely korábban nem volt. Néhány éve Kecel déli részén tombolt június végén egy akkora szupercella, amely 11 kilométer hosszan és 3-4 kilométer szélességben letarolta a termést. Folyamatosan dolgozott a jégkárenyhítő rendszer, de ahogy a helyiek hangsúlyozták: atombomba ellen szinte nem lehet védekezni. A szupercella ilyen volt. 

Az emberek azt mondják, hogy Tabdi környékén is van egy olyan térség, amelyet elkerülnek az esők, de évek óta. Lehetne természetesen öntözni, de ez a téma lassan unalmassá válik ebben az országban, mert valódi, látványos, a térségek vízellátását biztosító megoldások eddig nem születtek. Így aztán több víz megy ki ebből az országból, mint amennyi bejön. Úgy tűnik gazdagok vagyunk.