Lidérces átlagok

Az áprilisi időjárásra szokták azt mondani, hogy szeszélyes, de ennyire? Lényegében néhány nap alatt évszakváltás történt és a melegrekordokat hozó nappalok és éjszakák után újra előkerülhet a melegebb ruházat. Hajnali mínuszokat is mutatnak az előrejelzések, így nincs mit tenni, újra gyújtóst kell aprítani.

Az időjáráson kívül persze sok minden meghatározhatja az emberek hangulatát. Engem például kifejezetten bosszantani tudnak a honi fizetésekről szóló statisztikák. Matematikából ugyan megérdemelten voltam elégséges, de akárhogy is hasonlítgatom, a sajátomé nem közelít a közzétett átlagkeresetekhez. Hol itt az igazság? Lehet, hogy mások is erre a nehezen megválaszolható kérdésre keresik a választ, ám állítólag a számok nem hazudnak. Akkor viszont jobb lenne az ilyen adatokat is évtizedekre titkosítani, s mire nyilvánosságra kerülnének, már aligha zsörtölődnénk miattuk. Alighanem jól látta az efféle helyzeteket Hámori Zoltán, lapunk néhai főszerkesztője és kitűnő publicistája, aki egykoron azt írta: „Az igazság tudvalevően olyan, mint a lidérc a mocsárban, mindenki másnak látja.”

Az is tény, hogy hazánkban az év elején közel kétmillió 65 éves és annál idősebb ember élt, és a lakosság negyede részesült nyugdíjban vagy egyéb nyugdíjfolyósítási körbe tartozó ellátásban. Mindezek a KSH által közzétett helyzetjelentésből tudhatók, mint az is, hogy járásonként igen eltérő az öregségi nyugdíj átlagos összege. A fővárosban több mint 275 ezer forint az átlag, ami Bács-Kiskun vármegye átlagát 70 ezer forinttal haladta meg, de a Kiskőrösi járásban 180 ezer forint alatt maradt az öregségi nyugdíjak átlaga. Elszomorítóak a vármegyei átlagok, s ami még jobban elkeserítő, hogy nagyon sokan tengődnek ezeknél az átlagoknál is jóval kevesebből.