Lopott idő

Lopott idő. Így tekintek a vonatozásra. Amikor ugyanis nem én vagyok a sofőr, ráadásul egyedül utazok, olyan értékes időt nyerek, ami napjainkban sokaknak ritkán adatik meg. Gyakran olvasok ilyenkor, vagy egyszerűen csak átgondolom, ami épp foglalkoztat. Megnyugszok, mert nem kell rohannom, a tájat kémlelve pedig nagyon könnyen kalandozok el. Szeretek egyedül is lenni, és teret engedni annak, hogy rendezzem a kavargó gondolataimat, vagy épp nosztalgiázzak. Ezek ugyanis mindig feltöltenek. Kicsit úgy is érzem, amikor leszállok a vonatról, kiegyensúlyozottabb, összeszedettebb ember lépked a peronon, mint, aki felszállt az indulási helyen.