Szeptember

Azon gondolkodtam, mennyire vártam a szeptembert, mert amikor ő eljön, mindig azt érzem, mintha minden a rend állapotába kerülne. Úgy képzeltem, nagyon tevékeny és aktív leszek, és azt a sok mindent, amit a forró nyár alatt felhalmoztam, most majd mind kipipálom.
Aztán megérkezett a szeptember, a lista pedig valahogy folytatódott. Egyre több dolog lett rajta, egyre kevesebb pipával, és kezdtem igazán rosszul érezni magam attól, hogy halogatok.

Majd ezen a szón gondolkodtam el. Halogatni. „Hal-o-gat-ni.” Mi hal el ilyenkor? Úgy képzelem el, mintha jönne egy isteni sugallat, egy lökés mint ötlet, hogy „meg kéne most csinálni valamit”, aztán az ember inkább a halogatást választja, így elhal az az energia. Pedig ahhoz kaptuk épp abban a pillanatban. Jókor voltunk jó helyen hozzá. Akkor kell megcsinálni a dolgokat, amikor épp megébred bennünk az ötlet? Ez intuíció lenne?
Azt mondják, az intuíciót fontos követni. De honnan tudjam, hogy intuíció szól-e hozzám, vagy csupán a fejemben tartott lista bukik fel időről időre a tudatalattimból?

Valószínűleg más a két érzés. Az intuíciót úgy képzelem, energiát is hoz magával. Felszabadít bennem egy adagot, amelyet akkor és ott ahhoz kapok, hogy elvégezzem, amit az intuíció épp suttog.

Nem tudom, te hogy vagy vele, kedves olvasó, de én nem annyira kedvelem magam, amikor halogatok. Olyan ez, mintha azt füllenteném otthon anyukámnak, hogy nem is kaptunk házit, és akkor nem is kell megcsináljam. De most én vagyok az anyuka is, aki tudja, hogy de bizony van ott tennivaló. Ez a baj a lelkiismerettel. Önmagamat becsapni nem tudom. Mondhatom másoknak, hogy tevékeny vagyok, és elhitethetem velük, hogy kész van annál több is, mint kéne, de a saját lelkiismeretem elől sosem menekülhetek. A halogatás pedig egyenes út a lelkiismeret-furdaláshoz.

Annál pedig rosszabb érzés nem sok van a világon. Érdekes gondolatvezetés ez most nekem is. És értékes is. Arra gondolok, hogy ha meg tudok szabadulni az egyik legkellemetlenebb érzéstől azáltal, hogy nem halogatok, vagy legalábbis kevesebbet, az mindenképp megéri nekem. Szeretem, amikor kihívásra hívlak téged, mert akár jössz, akár nem, én el szoktam kezdeni, amit itt megbeszélünk, és erőt ad a gondolat, hogy talán valahol te is ott vagy velem, és együtt küzdünk a jobbik énünk érdekében.
 

Az intuíciót úgy képzelem, energiát is hoz magával.