Jelzőlámpa

Mint a KRESZ betartásának elkötelezett híve, igyekszem a legszabályosabban közlekedni. Tudom, hogy unalmasan hangzik, de a sebességkorlátozó táblánál annyira lassítok, amennyit az előír, vállalva azt, hogy a mögöttem haladók a nyakamban lihegnek. Talán munkámból fakadóan túl sok balesetet és halottat láttam, ezért is szentelek kiemelt figyelmet a közlekedési szabályok betartásának. Éppen ezért azt is üdvözlöm, amikor a forgalomban való balkáni típusú részvételünket különböző eszközökkel szabályozni próbálják. Nem ágálok egy újabb tábla vagy közlekedés lámpa kihelyezése ellen, mert tudom, hogy a biztonságunkat szolgálja. 

Nem tudok viszont mit kezdeni a kadafalvi iskolánál működő lámpával, ami a jó magyar irracionalitás kiváló példája a szememben. Az iskolánál nagyon helyesen 30 kilométeres korlátozás van érvényben, amire egy sebességmérővel összekötött világító tábla is figyelmeztet. Sokáig csak ennyiben merült ki a helyszín forgalomszabályozása, amit vagy betartottak vagy nem. Az odatelepített jelzőlámpa ettől független programmal működött. Jó pár hónapja azonban összekötötték a két rendszert, és ha valaki harmincnál többel halad a szakaszon, pirosra vált a lámpa. Nagyon helyesen. De olyan ütemben, hogy adott esetben nem a gyorsabban közlekedő bűnhődik, hanem a mögötte – vagy épp a vele szemben – haladó, mert előbbi még átslisszan a sárgán. Főleg, ha egy kicsit rágyorsít. A többiek pedig bűnhődnek. 

Persze értem én az egyetemleges felelősséget, ha egy szabályt szeg, mindenki bűnhődjön, de ahhoz a szabályszegőt is retorzió kellene, hogy érje. Ám az csak röhög a markába, mert tudja, hogyan kell meghackelnie a rendszert. Mi pedig állunk a pirosnál, mi, a vétlenek. Egy szó, mint száz, át kellene végre hangolni azt a lámpát, legalább úgy, hogy a gyorshajtót is megfogja – legalább addig, míg elgondolkodhat arról, hogy gyorsan hajtani nem kifizetődő.