Elhibázott döntés

Májusban egy bő napot töltöttem egy osztálykirándulás keretében a tőserdei erdei iskolában. Gyönyörű helyen. Két túrát végiggyalogoltuk a helyi vezetővel. Az egykori Tisza árterében rácsodálkoztunk a különleges mocsaras területekre. Aminek különösen örültem: rengeteg szúnyog idegesített bennünket, sétálókat. Néhány hónapja még kint volt a víz, így mini lápos területek keletkeztek, amelyekben a vérszívók milliárdjai nagyon jól érezték magukat.

Egykor az egész környék ilyen volt, mesélte a vezetőnk. Majd megállt egy táblánál, amely a Tisza szabályozását mutatta be. Annak idején két terv született: az egyik egy magyaré volt, amely a víz gyors levezetését javasolta. A másik egy olasz mérnöké volt, aki elmagyarázta, hogy a Pó-folyót is gyors folyásúvá tették, amely gondot jelent Észak-Kelet-Olaszországban. Ezt a hibát ne kövessék el a magyarok, hanem hagyjanak meg néhány nagyobb kanyart, olyan területet, ahol ki tud áradni a Tisza. A talajvíz optimális szinten tartása érdekében lenne erre szükség.

Az akkori megrendelő nem hallgatott az olaszra, a folyót szűk gátak közé szorítottuk. Ennek isszuk most a levét. Részben ennek is köszönhető az, hogy alacsonyan van a talajvíz a Kiskunságban. Annak idején a Tisza vizétől szabadulni akart a magyar ember, a folyót szűk gátak közé terelte. Most meg visszahoznánk a vizet, ha tehetnénk. Iszonyatosan sok pénzbe kerül a régi rossz döntés következménye. Az okos ember mindig más ember kárából tanul. Mi még ezt nem tanultuk meg, így aztán a tandíj horribilis összeg lesz.