Természet

Ma ünnepeljük a madarak és fák napját, mely a Föld napjának testvérünnepe. Célja a társadalom, különösen a fiatalok természetvédelem iránti elkötelezettségének kialakítása. Nagy örömmel tölt el, hogy kisfiam – aki néhány hónapja múlt hároméves – mérhetetlenül nagy tisztelettel fordul a természet iránt. Geográfus szülők gyermekeként ez talán nem olyan meglepő, hiszen születése óta látja a jó példát, de mégis büszkeséggel tölt el, hogy bölcsődés kora ellenére számtalan állat- és növényfajt felismer – jóval többet, mint a kortársai –, és nem ragad le ott, hogy „fa, virág, madár, kutya vagy cica”. 
Ismereteinek széles tárháza szerencsére kimagasló érdeklődéssel is párosul, így számunkra már nem meglepő, ha „eltűnik” a gyerek a kertben. Legutóbb épp a kerítés mellett sétálgató őzgidát figyelte hosszasan, aki mindennap meglátogat minket. De előszeretettel figyeli az öreg eperfánk törzsén található kis odúban kikelt cinegéket is, és a szülőket, amint váltásban hordják a gilisztákat a kismadaraknak. Legújabb hóbortja pedig a növénynevelés, melyet nagy gondossággal végez, büszkén locsolgatja az uborka-, a paradicsom- és a paprikapalántákat, és csodálattal ellenőrzi minden reggel, hogy mennyit nőttek egy nap alatt. 
Azt hiszem, nincs veszve minden, ha sikerül a következő generációt közelebb hozni a természettel, a minket körülvevő, káprázatos világgal. 

Nem meglepő, ha „eltűnik” a gyerek a kertben.