„Halálos” kolbász

Ha abba gondolok bele, hogy a régi öregek, akik a tanyán kukoricával, különböző, az konyháról kimaradt zöldségmaradvánnyal, krumplival, vagyis természetes anyaggal etették a hízókat, azok azt sem tudták, mi a daganat. A disznó húsa egészséges volt. A gazdaember reggel, mielőtt kiment dolgozni a földre, felhajtotta a pálinkáját, megette a füstölt húst nagy karéj kenyérrel, hagymával, majd nekifogott a munkának.

A mai okos szakemberek ha meglátnák nagyapáink kosztját, rögtön rosszul lennének, mivel nem tudnák megmagyarázni, miként lehet, hogy 90 éves korig éltek az elődök, miközben a mai elvárások szerint egészségtelenül étkeztek. Akkor is csak azért halt meg az öreg ember, mert a ló megrúgta az istállóban, és beverte a fejét az ajtófélfába. Az emberek tavasszal, nyáron és ősszel minden nap 10-12 órát dolgoztak a jó levegőn. Az a régi étrend, mely ma egészségtelennek tűnik, pont megfelelő volt a számukra. Elhízott gazdát alig látni a régi fotókon. Igaz ennek egyik oka a szegénység volt, amelyről Móricz Zsigmond regényeket, elbeszéléseket írt.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a családok által készített élelmiszer nem tartalmazott egy rakás olyan vegyi anyagot, amelyet ma a vásárló elfogyaszt. Erre szokás mondani: ki tudja, mit eszünk meg? Ki tudja, mi kerül be a szervezetbe, s ami bekerül, az vajon mit is vált ki? Amit tudunk: a diabétesz, a rák, a keringési betegségek miatt hal meg a legtöbb ember idehaza, nem pedig a lórúgástól.