Vélem-én

2015.04.10. 19:58

Rácsokon kívül, az út elején

„Természetesen a fegyház meg a kényszermunka rendszere sem javítja meg a bűnöst; ezek csupán büntetnek, és biztosítják a társadalom nyugalmát a gonosztevő további támadásaitól” – írta Feljegyzések a holtak házából című művében Dosztojevszkij.

Hraskó István

A világhírű orosz író négy évet töltött Szibériában téglahordással, azaz volt fogalma a börtönéletről és az elítéltek lelkivilágáról. Bár közben másfél évszázad eltelt, és – mondjuk Észak-Koreát leszámítva – manapság sokkal jobbak a cellakörülmények a fegyháznaplóban megjelenőhöz képest, az idézet kapcsán néhány ma is aktuális kérdés azért eszünkbe juthat. Vajon a fogvatartott megbánja-e tettét a rácsok mögött, kint jó útra tér-e, és van-e esély arra, hogy visszailleszkedjen a társadalomba?

Most már több kapaszkodót nyújtanak a szabadulás után új élet kezdését komolyan gondoló elítélteknek. Hazánkban is tanulhatnak, tréningeken vehetnek részt, dolgozhatnak a bv-intézeten belül és pártfogó felügyelők is segítik őket. A mérleg másik serpenyőjében viszont a visszahúzó tényezők sokasága: az illető jellemhibái, a családtagokkal megromlott kapcsolat, az otthon esetleges elvesztése, a képzetlenség, a munkatalálás reménytelensége, az előítéletek, a bizalmatlanság, a magány, a céltalanság érzése, a bűnre csábító haverok, az alkohol, a drog. A hendikephez a bv. intézetek zárt, szabályozott világa maga is hozzájárul, hiszen az elítéltek itt leszoknak a döntésekről, a felelősségvállalásról, gyengül az önértékelésük. Erős személyiségnek kell lennie, aki mégis változtatni akar. Rögös út vezet a társadalom hasznos tagja címig, kezdetnek az is megteszi, ha valaki nem árt másoknak.

 

Ezek is érdekelhetik