Jótékonyság kalapácsütésre

Ezekhez az eseményekhez általában a csomagolópapírok zörgését, az adományozókat méltató és a rászorultakat köszöntő-biztató beszédeket, valamint a tapsot kötjük hangulati elemként. Nem pedig olyan kijelentéseket, hogy „Huszonötezer először! Másodszor... Senki többet? Harmadszor!” Pedig vasárnap Kecskeméten ilyen mondatok is elhangzottak a Jó! Jótékonysági Képzőművészeti Árverésen. És abszolút nem keltettek megütközést.

A rendhagyó aukciót önkéntes civilek szervezték meg, mégpedig azzal a céllal, hogy a bevételből az autizmussal élő gyermekek helyi intézményét támogassák. Kreativitásuk, lelkesedésük, kitartásuk példamutató, és ugyanezzel a jelzővel illethetjük azon 33 alkotó hozzáállását is, akik ingyenesen felajánlották műveiket a nemes ügy érdekében. A siker fontos szereplői voltak a vásárlók is, ők szépen feltornázták az alkotások kikiáltási árát, és a végén (de nem utolsósorban) megnyitották pénztárcájukat.

A kezdeményezés fontosságához és előremutató jellegéhez nem fér kétség. Az Autizmus Centrum nemcsak a gondozottakat az önálló életvitelre – például a mosakodásra, a főzésre, a takarításra – felkészítő „életszobát” tudja az összegyűlt forintokból megvalósítani, hanem talán elindíthatnak egy olyan csoportot is, amely az iskolából életkoruk miatt kikerülő autista fiataloknak és családjaiknak jelentene támaszt.

Az aukció szervezői nem lankadnak. Amint olvasom, már azt tervezik, hogy évente összehoznak egy hasonló árverést, hogy más alapítványoknak is segítsenek. Lekopogom, ha nem is kalapáccsal: ez elsőre, másodszorra, sőt harmadszorra is jó ötletnek tűnik.