2011.01.06. 10:34
Tökfejek a volánnál
– A rohadt életbe, miért nem mész át a sárgán!? – ordította rá a minap a fekete terepjáró vezetője a kopottas családi autóban ülő anyukára, de olyan hangerővel és arckifejezéssel, hogy a nő mögött ülő két kisgyerek nem győzte behúzni a nyakát az ijedtségtől.
A szép magyar beszéd megtette a hatását. A következő zöldnél a nő zavarában lefullasztotta a kocsit, mire a terepjárós keménycsávó hangosan tülkölve, csikorgó fogakkal és kerekekkel húzott el mellette. Na, ezek azok a helyzetek, amikor azt gondolom: KRESZ módosítás, szigorítás ide vagy oda, nem hiszek benne, hogy jelentősen változhat a helyzet a magyarországi utakon, amíg ilyen mentalitású sofőrök ülnek a kormány mögött. (Nem az ijedt anyukára gondolok.)
Gyalogosként, kerékpárosként, autósként is tapasztalom: az előzékenység, az odafigyelés már csak elvétve fordul elő a közlekedés szereplői között. Igaz az is: elképesztően sok az eszeveszett módon száguldozó, felelőtlen, agresszív sofőr. De van legalább ugyanennyi eszement kerékpáros, aki brahiból vagy hanyagságból kivilágítatlanul teker, no és akad figyelmetlen gyalogos is bőven. Vagyis nincs miért egymásra mutogatni, – ezt kellene végre belátni. Aztán elkezdeni rendet tenni a fejekben. Mármint mindenkinek a sajátjában.
Rossz napja persze mindenkinek lehet. Meg pillanatnyi figyelemkihagyása is. Ez benne van a pakliban. De az ittas vezetés, meg a városon belüli 140-es tempó már nem írható fel sem egy rossz nap, sem egy kis elbambulás számlájára. Ahhoz bunkónak kell lenni. Azt is lehet. Csak akkor tessék otthon maradni!
