Szabad piac elnapolva

Szokatlanul nyíltan jelezték a veszélyt nevezetesen azt, hogy az agrárium "őslakos" népességét pillanatok alatt kisemmizheti a nagytőke. Szükséges előbb megerősíteni az ágazatot  törvényekkel és modernizáció által, hogy valami esélyük legyen a földből élőknek a birtokban maradásra a hazai és külhoni befektetőkkel szemben.

A moratórium hamarosan lejár, s az új kormány újabb haladékért folyamodott. Talán ez is életösztönt jelez, de ez már nem az előre látó ember ösztöne, hanem a fuldoklóé.

Ki hiszi azt, hogy az eljövendő három év majd jóvá teszi annak a hét évnek a rombolását, ami a ténylegesen termelő kisbirtokosság életének teljes ellehetetlenüléséhez vezetett? Az egykor a földművelést életcélnak tekintők közül sokan alig várják azt a pillanatot, amikor túladhatnak a földjükön. De hát épp ez volt hét év agrárpolitikájának a célja. Ébren tartva azt az illúziót, hogy a földpiac kinyitásával begyűrűznek hozzánk a hetáronként 3-4 milliós svájci földárak. Németország keleti és nyugati felében jelenleg is háromszoros a különbség, ezért ne legyen illúziónk: nálunk, ahol minden eladó, bagóért köttetik majd a földüzlet.

A piacnyitással felgyorsul a mezőgazdasági birtokkoncentráció, a bérlőként működő nagyüzemek uradalmak akarnak lenni. Végérvényesen megfosztva otthonától azt a másfél, kétmillió embert, akiknek potenciális megélheti forrása lehetne a termőföld, az élelmiszerfeldolgozás. A földpiac nagy szabadsága, sok kicsi egzisztencia halála.