2010.04.23. 18:36
Az emberiség halálos koktélja
Pusztulnak a méhek világszerte, és ettől a biológusok idegesek. Nem csoda. Az emberiség élelmezéséhez fontos növények harmadának létezése a méhbeporzástól függ.
Ehhez mérten eltörpül a másik veszteség: a méhekkel eltűnik életünkből a méz. Azt hiszem, a méz már nem is létezik. A méhhalállal méreggé változott. Haldokolva érkezett most is az új tavasz, ezt a kecskeméti, tiszakécskei méhesekről tudjuk biztosan.
És dolgoznak a permetező gépek, amíg télbe nem vált a világ. Persze, nem törvényszerű a méheknek elpusztulniuk, hiszen léteznek kímélő vegyszerek. Csakhát nem mindig olyasfélét töltenek a gazdák a permetezőbe. De ha minden gazdaságban csak azokat használnák, akkor se legyen illúziónk. A pollenszemeken megtapadt bármi vegyszer gyilkos. A halált hordozza az, amit nem a természet alkotott.
Az a gyanúm, nálunk sokára érik közhellyé iménti állításom, előbb meg kell érteni valami fontosat: az önmagukban biztonságos kemikáliák találkozásakor kialakulnak olyan „koktélok”, amelyek végzetesek lehetnek emberre, állatra. Tehát nem csak a marokkói DDT-s paprika öl, valamennyi szermaradvánnyal mérgezőt árulnak nálunk mindenütt: gyümölcsös, zöldséges polcokról, hűtőpultokból.
Innen elemezve a méhpusztulást, a rákos megbetegedések gyakoriságát, a mentálhigiéniai problémás gyerekek sorsát, felrémlik az élelmiszerbiztonságért felelős hivatalok iszonyatos felelőssége. A vegyszeres ételeket fogyasztók tisztességgel elmúlni sem tudnak. Amerikában már nem fogadja be a holtakat a temető. A testek szöveteiben felhalmozódott élelmiszertartósítók és adalékok elölik a mikróbákat, melyek visszadnák az anyaföldnek azt, ami az övé.
