Tükör előtt, letolt gatyában

Éppen harminc éve, hogy a legnépszerűbb magyar focista (manapság tekintélyes szakkommentátor) mutogatta a nemi szervét a nadrágján keresztül a tévé képernyőjén az egész világnak, miközben a kiállítása után ballagott le a pályáról a labdarúgó világbajnokságon. Több mint tíz éve már, hogy a Barcelonánál dolgozó Kubala László tartott néhány edzést a KTE-ifinek, s megbotránkozott a gyerekek beszédén. Nem újdonság tehát a jelenség, azóta is változatlan a stílus a magyar pályákon. Hogy most egy harmadosztályú ifista le is tolta a gatyáját, szinte várható volt, mondhatni törvényszerű. Innen is vezet még út lefelé, nem is kell hozzá nagyon szennyes fantázia, hogy elképzeljük, miként.

PERSZE, az is nyilvánvaló, hogy az egész társadalomnak mutatott tükröt a gyerek, amiben magunkat látjuk, hiszen őt is mi neveltük. A jelenség visszaszorításához arra volna tehát szükség, hogy megbotránkozzunk önmagunkon, ami a legnehezebb. Annak idején is a bírót meg az argentin csapat provokatív hozzáállását hibáztattuk, pedig ők játszották a focit.

MINDEN felfelé vezető út önmagunk legyőzésével indul, amit jobb pillanatainkban önfegyelemnek hívunk. Azzal kezdődik, hogy megpróbálunk magunk tartózkodni az obszcén viselkedéstől otthon és a munkahelyen egyaránt, s azzal folytatódik, hogy rászólunk azokra, akik a társaságunkban szennyezik a környezetet a mosdatlan beszéddel. Takarítanivaló van bőven.