Hatévesen már régész akart lenni

Névjegy

Dr. Rosta Szabolcs 1978. március 5-én született Kiskunfélegyházán. A Batthyány Lajos Énekzenei Általános Iskolába járt, majd a Móra Ferenc Gimnázium keresztény tagozatán érettségizett. Szegeden a JATE régészet-történelem szakán szerzett diplomát. A Katona József Múzeumban 2002 óta dolgozik, 2007-ig ásatásvezető volt. 2007-2010 között a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatója volt, hat éve a kecskeméti múzeumot vezeti. Az ELTE régészettudományi doktori iskoláján tavaly év végén védte meg doktori címét és a közelmúltban avatták fel. Felesége gyeden van két éves kisfiukkal.

– Édesapja, Rosta Ferenc alpolgármester Félegyházán, a Móra Ferenc Gimnázium igazgatója, rendszeres szereplője a város kulturális életének. Mekkora szerepe volt az ön pályaválasztásában?
– Arra biztosan emlékszem, hogy már hat éves koromban régész akartam lenni. A családban nem volt régész, talán az ekkortájt készült Indiana Jones-filmek hatása is közrejátszott ebben... A viccet félretéve, édesapám művészettörténetet, édesanyám harminc éven át a gimnáziumban történelmet, tanított.  Nyolc évesen már osztálytársaimnak meséltem az Egri vár ostromáról, Dobóról vagy éppen Hunyadiról. Szóval a közegnek, melyben felnőttem, valamilyen hatása mégiscsak volt, tekintve, hogy egyik húgom is a történelemoktatásra adta a fejét. Mindamellett megkaptam szüleimtől az igazi szabad döntés jogát, sohasem szóltak bele, hogy milyen irányba induljak el. Húsz éves voltam, már egyetemista, amikor kiderült: anyukám azt szerette volna, hogy jogász legyek.

– 2003-2007 között régészként dolgozott. Mi volt a legértékesebb lelet, amit találtak?
– E „gondtalan” időszakban régészként jártam a megye szinte minden pontján, ahol leletmentésre, szakfelügyeletre volt szükség. Számtalan ásatás, számtalan értékes lelet került elő ezek során. Bár a régész számára mást jelent az érték fogalma, de mivel ez a legáltalánosabb kérdés felénk, így tudom, mire is kíváncsi. Bronzkori urnatemetők, középkori templomok és évezredek települései mellett például római aranyfibulát is találtunk a városföldi gázvezeték nyomvonalán. Ennek az időszaknak a lezárása és egyben csúcspontja kétségtelenül 2007 tavasza volt, amikor két hónapra Észak-Szudánba mehettem egy nemzetközi leletmentésre az épülő Merowe-gáthoz. Hat nemzet régészcsapata dolgozott a sivatagban, ahol egy teljesen ismeretlen vidéket fedeztünk fel. Afrika mégis csak az emberiség bölcsője, a Nílus szerepét sem kell bizonygatni.

[caption id="" align="alignright" width="300"] A múzeumigazgató ledoktorált, szövetségi alelnök lett, de jár még ásatásokra is
[/caption]

– Milyen körülmények között dolgoztak?
– Kaptunk egy lepusztult vályogházat, teteje sem volt. Reggelre öt centis homokréteg borított be, leporoltuk és indultunk is dolgozni. Mielőtt kimentünk Szudánba, mindkét karunkba 4-4 oltást kaptunk. De még a hastífusz elleni oltás sem védett meg a hasmenéstől, melytől 8-10 kilót fogytunk pár hét alatt. A beduinok csak arabul beszéltek, nekünk is meg kellett tanulnunk a legfontosabb kifejezéseket, például hogy hozd ide a létrát, vagy köszönöm. Sokszor kézzel-lábbal mutogatva hidaltuk át a nyelvi nehézségeket. A beduinok mindenáron Nílus vizet akartak velünk itatni. Mások viszont azt mondják erre a vízre, hogy egy közép-európai még fürödhet benne, egy nyugat-európai legfeljebb ránézhet, egy amerikai rá se nézzen mert meghal, annyira fertőzött. Mi fürödhettünk a Nílus vizében, melyet szamárháton hoztak nekünk. Persze azért egy-egy kimert vízi kígyó néha ránkijesztett. De a legfontosabb az, hogy felmértünk rengeteg lelőhelyet, keresztény városokat, a legkorábbi keresztény kultúrák ott vannak. Nagyon széles spektruma volt ott a régészetnek, a paleolitikumtól egészen az arab térnyerésig, amit menteni kellett. Ez a varázslatos núbiai táj azóta már víz alatt van.

– Kecskeméten folyik most feltárás?
– Jelenleg az Északi-elkerülő maradék 3,3 kilométeres szakaszának kezdődtek el a régészeti munkái és gyors ütemben haladnak. Most a hetényi pihenőnél, az autópálya két oldalán folyik feltárás az árpádkori templomrom környékén. De régészeink szerte a megyében dolgoznak a beruházásokhoz kapcsolódó megelőző feltárásokon.

– A Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségében komoly tisztségbe került. Ennek mi a története?
– Szükség volt egy tisztújítással egybekötött nagy megújulásra és irányváltásra is. Azt gondoltuk, hogy Szentendréről inkább az ország közepére kellene helyezni a szövetség központját. A szakmai szervezet tagja 19 megyei hatókörű városi múzeum, ezek a megyeszékhelyek múzeumai, és több mint húsz területi múzeum. A központ Kecskemétre került, már be is van ide jegyezve. Az elnök mellett négy alelnök van – köztük az egyik én – akik öt év alatt rotációban lesznek egy évig elnökök.

– Önre mikor kerül sor?
– Ez így nincs előre letárgyalva. Nem is szándékozom minél hamarabb elnök lenni, nálam csak idősebb és tapasztaltabb alelnök kollégák vannak. Viszont ami nagyon fontos, hogy dr. Végh Katalin, a kecskeméti múzeum igazgatóhelyettese lett a szövetség titkára, ami állandó poszt és kiválóan látja el a feladatokat.

– Jelenleg tervezik a Kecskeméti Katona József Múzeum költségvetését, jövőre milyen fejlesztések várhatók?
– Költségvetésünk nagyban függ a régészeti feltárások bevételétől, s ennek összege még nem ismert, ezért csak irányokat lehet kijelölni. Nagyon komoly raktárkapacitás-bővítésre lenne szükség, ez elmaradt az elmúlt 20-25 évben. Hatalmas műtárgyi állományunk van, amely állandóan gyarapszik. A tárgyak egy része külső raktárakban van a városban és a megyében össze-vissza. Igazából egy könnyűszerkezetű, hatalmas raktárépületre lenne szükségünk, ami több százmillió forintos tétel. Méltatlan helyzetben van a vasútparki épület is, ami 1996 óta a látogatók előtt be van zárva, de jelen formájában képtelenség megnyitni.

– Ezt egyáltalán tervezik még?
– Természetesen. Hiszen ez „A MÚZEUM", Kecskemét Múzeuma. Valóban elég lehangoló, hogy húsz éve nincs nyitva a látogatók előtt. Ez most a központi irodaépületünk, raktárak, restaurátor műhelyek, laborok vannak itt. Ezeket máshova kellene költöztetni a nyitáshoz, arról nem beszélve, hogy rengeteg pénzbe kerülne az épület felújítása is. A főbejárat most éjszaka és néha nappal is hajléktalanok tanyája, itt élnek, ide is rondítanak.

Négy kiállítóhely

A Kecskeméti Katona József Múzeum korábban a megyei önkormányzat, 2013 január 1-je óta a kecskeméti önkormányzat fenntartásában működik. Négy kiállítóhelye van: a Cifrapalota, a Szórakaténusz, a Naiv-gyűjtemény és az Orvostörténeti múzeum.

– A régészeten kívül van valamilyen hobbija?
– Ritkán eljárok focizni a haverokkal, de az a helyzet, hogy a régészet tudomány. Ezzel folyamatosan lehet foglalkozni, az ember tudós énje elviszi az időt. Ráadásul igen sokrétű és nem kicsit ambivalens szakmáról van szó. Kis túlzással mondhatnám, hogy reggel kimegy az ásatásvezető és mint egy hajóskapitány, szakadt ruhában, piszkosan vezényli a csákányos, lapátos embereket. Délután pedig átöltözik és bemegy az Akadémiára...

– 2007-ben lett a Kiskun Múzeum, majd 2010-től a Kecskeméti Múzeum igazgatója. Van ideje az ásatásokra?
– Igen, meg is őrülnék, ha nem járhatnék ki, de természetesen teljes értékű munkát egy szoros határidejű beruházásnál, leletmentésnél már nem tudok végezni az egyéb teendők miatt. Viszont középkori templomok mellett tervásatásokat, kutatási projekteket minden évben tervezek, legyen az bárhol a megyében, Szankon, Lakiteleken, a félegyházi Templomhalmon, vagy a Pataj melletti szentkirályi palánkvárnál. És persze ott van a „nagy találat” a bugaci Pétermonostora, mely az európai szenzációt jelentő leletein kívül egyben átírja a térség, Kecskemét szerepét az Árpád-kori Magyarországon.

– Hányan dolgoznak a múzeumban?
– Az engedélyezett létszám 48,5 fő. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb területű megyére a legkisebb létszámú múzeum vagyunk. Ez egy olyan örökség, amin nagyon nehéz változtatni, hiszen a létszámemelésnek komoly költségvetési vonzatai vannak. Persze a kívülállók joggal kérdezhetik meg, hogy egyáltalán mit csinál 48 ember egy múzeumban. De hát itt egy nagyon szerteágazó feladatrendszer van. A teremőrzéstől a tudományos kutatásokig, gyűjteménygondozásig, gazdasági és adminisztrációs munkákig kiállítások kivitelezésétől a múzeumpedagógiáig rengeteg a feladat. Utóbbi programba több ezer és tízezer gyermeket tudunk bevonni évente Kecskemétről és a megyéből. Kollégáim kiemelkedő munkát végeznek, melynek látványos eredménye a nagyszámú program, kiállítás egész évben az intézményeinkben. És ezek közül több feladatot országos szinten is kimagasló minőségben végzünk el, mint például a beruházásokhoz kapcsolódó régészeti munkáinkat.

Dr. Rosta Szabolcs 1978. március 5-én született Kiskunfélegyházán. A Batthyány Lajos Énekzenei Általános Iskolába járt, majd a Móra Ferenc Gimnázium keresztény tagozatán érettségizett. Szegeden a JATE régészet-történelem szakán szerzett diplomát. A Katona József Múzeumban 2002 óta dolgozik, 2007-ig ásatásvezető volt. 2007-2010 között a félegyházi Kiskun Múzeum igazgatója volt, hat éve a kecskeméti múzeumot vezeti. Az ELTE régészettudományi doktori iskoláján tavaly év végén védte meg doktori címét és a közelmúltban avatták fel. Felesége gyeden van két éves kisfiukkal. Négy kiállítóhely A Kecskeméti Katona József Múzeum korábban a megyei önkormányzat, 2013 január 1-je óta a kecskeméti önkormányzat fenntartásában működik. Négy kiállítóhelye van: a Cifrapalota, a Szórakaténusz, a Naiv-gyűjtemény és az Orvostörténeti múzeum. A múzeumigazgató ledoktorált, szövetségi alelnök lett, de jár még ásatásokra is -->