Kultúra

2015.08.07. 13:59

Ági már kiskorában „Apamuzsikálni” szeretett volna

A hegedű és a triatlon tölti ki az életét Juhász Ágnesnek. Az elismert kecskeméti hegedűművész az ország egyik legjobb női triatlon versenyzője.

Sebestyén Hajnalka

–Miért pont hegedű?
–Édesapám szintén hegedűtanár, nagyon szerettem, ahogyan játszik, így én már öt évesen művészpályára készültem. A hangszer pedig nem is volt kérdéses mindig „apamuzsikálni” szerettem volna. Persze először meg kellett bizonyosodni arról, hogy van-e realitása az egésznek. Szerencsére volt. A hegedű pont az a hangszer, ahol a siker sokkal később jön. Sok-sok áldozatos munka szükséges ahhoz, hogy eljusson az ember az áhított sikerhez. A Kodály iskola után jött a Liszt Ferenc Zeneakadémia, ahol Komlós Péter kétszeres Kossuth díjas hegedűművésznél diplomáztam.

– Visszatért Kecskemétre. Így képzelte a jövőjét?
–Azért jöttem vissza szülővárosomba, hogy a tudásomat átadjam a fiatalabb nemzedéknek. Nagyon boldog voltam, amikor 2007 szeptemberében egykori iskolámban, Alföldyné Dobozi Eszter igazgatónő jóvoltából, a középiskolás korosztályt kezdhettem el tanítani.

– Édesapjával együtt tanít?
– Én  a zeneművészeti szakközépiskolásokat, ő pedig az alapfokú művészetoktatásban tanuló hegedűs növendékeket tanítja. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni az iskolában és a Szimfonikus zenekarban is.

– Ezek szerint a tanítás mellett jut idő a hegedűjátékra is.
– Amikor visszatértem, beléptem a Szimfonikus zenekarba. Ez különösen fontos volt számomra, hiszen kiskorom óta jártam a próbáikra, fellépéseikre édesapám jóvoltából. A zenekarban immár 8. éve koncertmesterként is dolgozom, és szólistaként is játszom.

 Ez az egyetlen zenekar, ahol játszik?
– Már tanulmányaim során is nagyon vonzódtam a kamarazenekarokhoz. Az egyetemen barátaimmal megalakítottunk a Capriccio Kamarazenekart, a mai napig többször fellépünk az ország különböző pontjain. Ezen kívül a Weiner-Szász Kamarazenekarnak is tagja vagyok.

– Diákjai is olyan tehetségesek mint ön?
– Igen, nagyon büszke vagyok rájuk. Az egyik növendékem, Kata legutóbb sikeresen felvételizett a zeneakadémiára, ami számomra is nagy elismerés. S hogy milyen kicsi a világ, Borbély Miklós, az edzőm keresztlánya.

– A művészvilágba hogyan illeszkedik bele a triatlon?
– Mindig is aktív voltam. Középiskolásként egy másfél órás szóló koncertre készültem virtuóz darabokkal. Éreztem, ahhoz, hogy állva kibírjam, jól tudjak koncentrálni, edzettnek kell lennem. Futással kezdtem, majd barátaim, zeneszerető orvosok „nyomására” kerékpárra is felpattantam. Először Duatlon versenyeken indultam, később válogatott is voltam ebben a sportágban. Jó eredményt értem el, akkor tanácsolták, hogy legyek közép- vagy hosszú távú triatlonista, persze ehhez még meg kellett tanulnom úszni is.

– Volt elég ideje a sportra?
– Kitűnő tanuló voltam, sokszor estig az iskolában tanultam, hegedültem. Mindent átszerveztem, így tudtam sportolni. Ha kellett még korábban keltem, vagy sötétben, esőben mentem edzeni saját edzéstervem alapján. Az első edzőm a bajai Mogyi SE-nél Bálint Zoltán volt. Mai napig náluk vagyok kerettag, hatalmas segítséget nyújtanak, hogy ott állnak mögöttem. Évek óta a klub vezetőedzője, Borbély Miklós irányítja a felkészülésemet. Az első triatlonomon 20 évesen indultam. Az első Ironman versenyem 2008-ban volt.

– Az Ironman azóta állandósult?
– Igen, egyetlen évet hagytam ki egy baleset miatt. Az első időm 11 óra 45 perc volt. A legjobb eredményt 2011-ben értem el, 10 óra 38 perc alatt teljesítettem. Igaz akkor ez nem volt elég a dobogóhoz. Most 11 óra 12 perc 56 másodperc alatt úsztam le a 3,8 km-et, tekertem le a 180 km-et és futottam le a 42,2 km-t. Dobogóra állhattam, a nők között harmadik lettem összetettben, korosztályomban pedig második! Mindezt úgy, hogy nagyon fájt a talpam, a kerékpározás közben sérült meg.

– Mi minden befolyásolja az eredményt?
– Az időjárás mindenképpen. Nem mindegy a szélirány, a hőfok, a szakadó eső. Néha, amikor kimászok a 15 fokos vízből elgondolkozom azon, hogy mit keresek én itt, hiszen elegáns ruhában a koncertteremben mennyivel kényelmesebb… Végül az étkezést is megemlíteném, mely mondhatni a 4. sportág.

– Mi az áhított eredmény?
– Nagy vágyam, hogy korosztályomban a ranglistát megnyerjem. Ehhez szükséges, hogy közép-, hosszú-, olimpiai- és sprint távon a legjobbak között szerepeljek az országos bajnokságokon. A múlt hétvégén Fadd-Domboriban a sprinttávon ezüstérmet szereztem, ezzel jelenleg átvettem a vezetést a ranglistán.

– Édesapja hogyan fogadta, hogy a hegedű mellett szinte egyenrangú a triatlon?
– Eleinte óva intett, de aztán látva lelkesedésemet, eredményességemet elfogadta. Ráadásul, soha nem ment egyik a másik rovására. A mai napig minden versenyemre elkísér édesanyámmal, és támogatnak mindenben.

– Mindez összefér a magánélettel?
– Jól kiegészítik egymást, a triatlon egy életforma, családi események, ünnepek a versenyek. A sporttársadalom egy nagy család, nincs irigység, önzetlenül segítünk egymásnak. Jól érzem magam benne, boldog vagyok!


Névjegy:
1983-ban született Kecskeméten
Általános és középiskolai tanulmányait a kecskeméti Kodály iskolában végezte
2007-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémián
2007-től dolgozik a kecskeméti Kodály iskolában mint zenetanár
A kecskeméti Szimfónikus zenekar koncertmestere
2003-ban volt az első triatlon versenye
2008-ban volt az első Ironman versenye, idei volt a 7.


 

Ezek is érdekelhetik