Közélet

2016.09.22. 09:28

Lágerjárat idézi a múltat

Februárban a fővárosból indult és tegnap a hetedik állomáshelyére érkezett az az utazó vagonkiállítás, amivel a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyokra és kényszermunkásokra emlékeznek.

Tapodi Kálmán

– Kiskunhalas csak sodródott a történelemmel, csak kapta ezeket a sorstragédiákat – emlékeztetett a halasi vasútállomáson, a kiállítás megnyitóján Végső István halasi történész, a rendezvény egyik szervezője. A Pásztortűz Egyesület vezetője felidézte az 1703-as halasi kuruc csatát, aminek véletlen helyszíne volt a város, akárcsak amikor 1944 októberében, amikor éppen a vasútállomáson mészároltak le 196 zsidó munkaszolgálatost, de Halas arról sem tehetett, hogy a második világháború után a város volt az első stációja a megye déli részéről a Szovjetunióba hurcoltaknak, mert ott dőlt el, merre viszi tovább őket a vonat.

Akkoriban Kiskunhalasról, ötven-hatvan embert kényszerítettek az ismeretlenbe induló lágerjáratokra. A kiállítás egyik tablóján olvasható: 1936-ban, a 33 ezres városban, 254 német nemzetiségű élt, de a számuk a szovjet csapatok 1944-es megérkezésének idejére 34 főre csökkent. „Ez a létszám messze alulmúlta szovjet vezetés elvárásait. Ezért több német hangzású és névvel rendelkező, ám magyar állampolgárságú személy is a deportálandók listájára került. Az összegyűjtés során az is előfordult, hogy valakit csak azért akartak elvinni, mert „Német” volt a családneve. „Mivel nagyon kevés embert sikerült németté nyilvánítani, így többeket politikai okokra hivatkozva gyűjtöttek be.” – hiszen teljesíteni kellett a sztálini vezetés 0060-as számú parancsát, ami miatt közel 1 millió magyar állampolgárt vittek kényszermunkára a Szovjetunió különböző részeire.

Bányai Gábor, a körzet országgyűlési képviselője és Fülöp Róbert halasi polgármester is arról szóltak beszédeikben, hogy szembesülni kell a múlttal, hiszen a „Lágerjárat” arra is figyelmeztet, hogy okulni kell a történelmi bűnökből, hiszen az ember a mai napig képes megtenni hasonló vétkeket, de arra kell törekedni a jövőben ilyen szörnyűségek ne következhessenek be.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Az emlékezés vagonja Kiskunhalason állomásozik
[/caption]

– A XXI. század eszközeivel mi éppen az elhangzottak miatt akarjuk bemutatni azokat a borzalmakat, amelyekről ma már csak néhány túlélő tud mesélni, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami ezekkel az emberekkel megtörtént a második világháború végén. A ma élő fiataloknak mindezt látniuk kell, s reméljük minél többen jönnek el megnézni ezt a kiállítást – tette hozzá az elhangzottakhoz Rozsnyai Ilona, a kiállítást kezdeményező Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre projekt koordinátora.
Az embertelenségre emlékeztető kiállítás október 3-ig látogatható a halasi vasútállomáson, majd a tehervagon a következő helyszínre, Bajára gördül.

1986-ban zárták be az utolsó GUPVI lágert

A kormány határozata alapján lett 2015 és 2016 a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve. A Lágerjárat az Emlékév időtartama alatt keresi fel mindazokat a magyarországi vasútállomásokat, amelyekről a deportálások indultak. A Lágerjárat tulajdonképpen egy szimbólum, hiszen nem tartalmaz sem múzeumi tárgyakat, sem pedig relikviákat. Szimbóluma az emlékezésnek és szelíd eszköze az emlékeztetésnek.

A kiállítás fontos elemei a folyamatosan futó filmek: Jurkovics János-Havasi János: Idegen ég alatt – Dokumentumfilm az Ural környéki kutatómunkáról, Pécsi Csaba – Pécsi Dániel: A mi Golgotánk – Emlékfilm, Havasi Dániel: PERM 36 – Az utolsó GULAG láger – Dokumentumfilm, Bartók Csaba: Ártatlanul a Gulágon – Túlélők emlékezete.

A GULAG büntető lágerekbe egyenként, általában koholt vádak alapján hurcolták az embereket. A GUPVI lágerek lakóit tömegesen hurcolták el, lényegtelennek tartva azok személyes kilétét, s szinte csak egy dolgot szem előtt tartva, hogy a tervezett létszám meglegyen, illetve az adott társadalmi csoportot úgymond „izolálják”, azaz lágerekbe zárják. A GUPVI lágerek túlnyomó többsége a szovjet birodalom európai részén helyezkedett el, az utolsó ilyen tábort 1986-ban zárták be Permben.

 

A kormány határozata alapján lett 2015 és 2016 a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve. A Lágerjárat az Emlékév időtartama alatt keresi fel mindazokat a magyarországi vasútállomásokat, amelyekről a deportálások indultak. A Lágerjárat tulajdonképpen egy szimbólum, hiszen nem tartalmaz sem múzeumi tárgyakat, sem pedig relikviákat. Szimbóluma az emlékezésnek és szelíd eszköze az emlékeztetésnek.

A kiállítás fontos elemei a folyamatosan futó filmek: Jurkovics János-Havasi János: Idegen ég alatt – Dokumentumfilm az Ural környéki kutatómunkáról, Pécsi Csaba – Pécsi Dániel: A mi Golgotánk – Emlékfilm, Havasi Dániel: PERM 36 – Az utolsó GULAG láger – Dokumentumfilm, Bartók Csaba: Ártatlanul a Gulágon – Túlélők emlékezete.

A GULAG büntető lágerekbe egyenként, általában koholt vádak alapján hurcolták az embereket. A GUPVI lágerek lakóit tömegesen hurcolták el, lényegtelennek tartva azok személyes kilétét, s szinte csak egy dolgot szem előtt tartva, hogy a tervezett létszám meglegyen, illetve az adott társadalmi csoportot úgymond „izolálják”, azaz lágerekbe zárják. A GUPVI lágerek túlnyomó többsége a szovjet birodalom európai részén helyezkedett el, az utolsó ilyen tábort 1986-ban zárták be Permben. Az emlékezés vagonja Kiskunhalason állomásozik -->

Címkék#Kiskunhalas
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!