Megtapasztalta a pálya nehéz oldalát is

– Miért esett a választása pont a magyarra és a történelemre?
– A magyar sosem volt kérdés. Két nagyszerű magyartanárom volt, a Kodályban Kökény János, a Katona Gimnáziumban Orosz László. Akik ismerték őket, tudják, mire gondolok. A második szak kapcsán az orosz és a történelem között gondolkodtam, de az utóbbi győzött.

– A magyar szeretetéhez hasonlóan ilyen egyértelmű út vezetett a katedráig is?
– Mondhatni egyenes. Mivel mindig is szerettem a gyerekekkel foglalkozni, édesanyám úgy képzelte, óvónő leszek. Én azonban tudtam, hogy inkább a nagyobb korosztály érdekel. Így vezetett az utam a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára.

– Hol kezdett el először tanítani?
– Szeged és Kecskemét között „félúton”, Kiskunfélegyházán. Férjemmel Szegeden ismerkedtem meg. Közös nevezőre kellett jutnunk, hogy hol éljünk, így lett belőle Kiskunfélegyháza. Az akkori 608. Ipari Szakmunkásképző Intézetben kezdtem el tanítani, ahol végül csak egy évet töltöttem el. Megszületett első gyermekünk. A baba mellett gyorsan rájöttünk, jobb, ha valamelyik nagyszülő közelében élünk. Így költöztünk át Kecskemétre. A gyes után 1989-ben kezdtem el tanítani a Tóth László Általános Iskolában, ahol azóta is dolgozom.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Dr. Mihaláné Szabó Tünde számára fontos, hogy szeretetet adjon a gyerekeknek
[/caption]

– Sosem gondolt váltásra?
– De. A pályám elején belekóstoltam a könyveladásba is. A Művelt Nép Könyvterjesztő vállalatnál boltvezető-helyettes voltam rövid ideig. Aztán rájöttem, hogy hiányzik a tanítás és a gyerekek. Persze iskolaváltáson is gondolkodtam, de mindig az a vége, hogy nagyon kötődöm ehhez az iskolához, szeretek itt lenni. Amikor idekerültem, még én voltam szinte a legfiatalabb. Ma már a legtöbben fiatalabbak nálam. Itt voltam már az iskola fénykorában is, és az elmúlt években megtapasztaltam a pálya nehéz oldalát is. Ennek ellenére nagyon jó a kollektíva, szívesen vagyok Tóth Lászlós. Mások lettek a gyerekek, mások a kihívások. De talán ettől szép ez a szakma.

– Kifejtené, konkrétan mire gondol?
– Amikor idekerültem még 700 gyerek volt, évfolyamonként 3-3 osztály. Ma 200 diák jár ide, évfolyamonként 1-2 osztály. Megváltoztak a lehetőségek és a célok is. Akkoriban nagyon jó képességű gyerekeket taníthattunk, versenyeket nyertünk. Volt olyan tanítványom, Bata Éva, aki győzött az országos irodalmi szavalóversenyen, ma már a Vígszínház tagja. Ma az a legfontosabb, hogy olyan irányba tereljük a tanulókat, hogy akarjon, küzdjön, hogy többre vihesse, mint a családja, könnyebb élete legyen, mint a szüleinek. Sajnos volt olyan tanítványom is, akinek az anyukája írni-olvasni sem tudott. Nehéz és megterhelő, de számomra még mindig öröm a tanítás.

– Nagyon szeretheti a hivatását, hogy ekkora váltás után is a Tóth Lászlóban maradt.
– Szeretem a gyerekeket, szeretek tanítani. Megváltoztak a körülmények, és én igazodom ehhez. Ma a tananyag leadása mellett az a legfontosabb számomra, hogy szeretetet adjak a gyerekeknek. Megérzik, ha valaki őszintén szereti és elfogadja őket.

– Az elmúlt 27 évből mire emlékszik vissza szívesen?
– Nagyon sok szép pillanatot éltem meg az iskola falai között. Nehéz lenne mindet felsorolni, de az iskola 100 éves, majd 110 és 120 éves évfordulóját különösen szerettem. Szépek voltak azok az évek is, amikor még kolleganőimmel mi szerveztük meg a városi történelem versenyeket.

– Milyen pluszt próbál belevinni a tananyagba, ami felkelti a diákok érdeklődését?
– Szerencsés, ha játékkal közelítjük meg a dolgokat, illetve a filmeket nagyon kedvelik. A nyolcadikosoknál például a II. világháború kapcsán néztük meg a Tizedes meg a többiek című filmet. Nagyon élvezték és sok kérdésük is volt. Vagy példaként mondhatnám még azt az egyik Poirot filmet is, melyet Agatha Christie tananyagnál vetítettem le. Házi feladatként szeretik a kutatómunkát is, melyhez használhatják az internetet.

Teniszezik, olvas, színházba jár

Dr. Mihaláné Szabó Tünde két gyermek édesanyja. Szabadidejében szívesen teniszezik, hetente több alkalommal is. Ezen kívül örömmel olvas, zenét hallgat és színházba jár. Férje és gyermekei hozzá hasonlóan nagy színházbarátok.

– Ma már versenyekre egyáltalán nem járnak tanítványai?
– De igen. Most egy hetedikes osztály osztályfőnöke vagyok. Van 4-5 olyan tanulóm, akik szívesen  indulnak a szavalóversenyeken. Plusz munkát, felkészülést kívánt meg tőlük, de szerencsére szívesen áldozzák erre az idejüket. Drámatanszak és énekkar is működik az iskolánkban, örülök, hogy oda is járnak a gyerekeim!

– Az évek alatt Ön is tovább fejlesztette képességeit, és ma már mozgásterápiát is tart az alsóbb évfolyamokon. Mennyit segít ez a gyerekeken?
– 2005-ben sajátítottam el a mozgásterápiát dr. Marton-Dévényi Éva módszere alapján. Elsősorban túlmozgásos, figyelemzavaros, diszlexiás, diszgráfiás gyerekkel foglalkozom. A mozgás az agyi fejlődésükre van jótékony hatással. Ezeknél a készséghiányos gyermekeknél a megfelelő mozgásokkal megindítjuk az idegrendszer érési folyamatát, így sokkal eredményesebb fejlettségi állapotot érhetünk el. Emellett a mozgást öt percben a magyar és történelem órákon is alkalmazom, ha nagyon fáradtak a diákok. Hatásos.

– Milyen tanárnak tartják önt? Szigorú?
– Szerintem nem nagyon, de amit kell, azt számon kérem. Fontos a következetesség. A témazárókat mindig előre bejelentem, de a röpdolgozat érheti őket váratlanul.

– Van olyan tanítványa, aki mély nyomott hagyott önben?
– Inkább csak osztályokat neveznék meg. Az egyik Simon Ágiék osztálya, mely egy csodaosztály volt a 2000-es évek elején. Nagy szeretettel emlékszem vissza rájuk. Önállóan tudtak működni, mindig segítették és mozgósították egymást. A szekrényben volt egy zsáknyi ruha. Gyakran arra mentem be, hogy beöltöztek, és egy jó kis előadást rögtönöztek a tananyaghoz kapcsolódóan. Például jeleneteket adtak elő az Egri csillagokból. Mindenki nagyon élvezte, beleértve engem is. Az osztályból többen a katonás színjátszócsoportban is játszottak később. A másik osztályra viszont nem múlik el nap, hogy ne gondolnék. Szeretnivaló osztály volt. Ballagásra emlékül egy nem mindennapi képet ajándékoztak nekem. Mindenki festett egy-egy virágot, a levelek a nevüket rejtették, az összes virágból pedig  a rajztanáruk segítségével egy gyönyörű kompozíció született. Emlékszem, az utolsó hónapban mindig csak azt vettem észre, hogy 5-6-osával elvonulnak. Utólag tudtam meg, ilyenkor mentek a rajztanárhoz, hogy közösen alkossák meg a képemet. Ma ez az alkotás díszíti otthonunk ebédlőjének falát. Természetesen az is nagy öröm számomra, amikor az utcán rám köszönnek volt tanítványaim. Nem biztos, hogy egyből tudom ki az, de ha lehetőség van rá, mindig szívesen beszélgetek velük. Bata Éva előadásaira pedig gyakran felutazom Budapestre is.

Dr. Mihaláné Szabó Tünde két gyermek édesanyja. Szabadidejében szívesen teniszezik, hetente több alkalommal is. Ezen kívül örömmel olvas, zenét hallgat és színházba jár. Férje és gyermekei hozzá hasonlóan nagy színházbarátok. Dr. Mihaláné Szabó Tünde számára fontos, hogy szeretetet adjon a gyerekeknek -->