Meggyalázták a négy éve elhunyt vak lány sírját

Esztert szinte mindenki ismerte Öregcsertőn. Az általános iskolát végig kitűnő eredménnyel végezte, szeretett olvasni és sportolni. Dzsúdóval kezdte, imádott úszni, futni és csörgőlabdázni a nem látó társaival együtt. Eszter 6 éves volt, amikor teljesen elveszítette a látását, de szinte minden megmaradt emlékezetében, amiket látott: emlékezett a színekre, a tárgyakra, a tájra, az állatokra és az emberekre.

– Nem hagy nyugodni ez az aljas cselekedet. Hogy vetemedhet valaki ilyesmire, hogy meggyalázza egy gyermek síremléket? A célpont alighanem én lehettem és a tettes nagyon jól tudta, hogy így okozhatja a legnagyobb fájdalmat – sorolta Tóthné Horváth Krisztina, az édesanya, akivel szerény otthonukban idéztük a történteket.

– Szenteste előtti napon jártam lányom sírjánál a temetőben, s karácsonykor szólt egy ismerős, hogy láttam-e mi történt Eszter síremlékével? Siettem ki a sírhoz és majdnem összeestem, amikor megláttam, hogy összekenték a sírfeliratot és lányom fényképét. December 27-én tettem feljelentést a rendőrségen, de az eset nem csak engem sokkolt, hanem Eszter testvérét Diánát is, akit annyira megviselt az egész, hogy később pszichológushoz kellett járni vele – mesélte megrendülten az édesanya, akit már korábban is meggyötört az élet.

Eszternél 2 éves korában agydaganatot fedeztek fel. Az addig teljesen normálisan cseperedő lánykára műtétek sora várt és a végén úgy tűnt, minden rendben lesz. Az újabb bajt később egyensúlyzavarok jelezték, gyakran elesett, látását hamarosan elveszítette. Eszter eleinte dühöngött, ám idővel beletörődött sorsába.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] A bajai diáktársak kavicsokra írták neveiket, s így búcsúztak Esztertől, akiről később sem feledkeztek meg, s elküldték végzősök szalagját az édesanyának.
[/caption]

A fővárosban egy speciális iskolában tanult. 10 éves volt, amikor Nagykanizsáról elköltöztek Öregcsertőre, ahonnan könnyebb volt eljutniuk Budapestre, amíg járt arra a vonat. Eszter a középiskolát Baján, a Szent László ÁMK-ban kezdte, ahol továbbra is jók voltak a tanulmányi eredményei. Mint édesanyja mesélte: ott is nagyon kedvelték lányát, akit állandóan vártak a busznál és elkísértek a kollégiumba. Mindig akadt osztálytárs, aki a hazaútban segített neki a közlekedésben. Már tervei is voltak: elsősorban jogász szeretett volna lenni, de tanítóként is elképzelte magát, hiszen nagyon szerette a gyerekeket.

– A kollégiumban volt, amikor agyvérzést kapott. A bajai kórházból később átszállították a szegedi klinikára, de Eszter akkor már agyhalott volt - elevenítette fel a fájdalmas emléket az anya.

Eszter hét napig lebegett élet és halál között és 2012. április 20-án elhunyt. Hogy történt-e orvosi hiba az ellátása közben, már soha nem derül ki. – A mai napig nem tudjuk, hogy mi történt vele. Ügyvéd is akadt volna, aki elvállalja az ügyet, de nekünk nem volt annyi pénzünk, amennyibe került volna az egész. Ha pedig kiderül, hogy miért halt meg lányom, az sem változtatott volna a tényen, hogy elveszítettük – tette hozzá Krisztina asszony, akit egy év múlva újabb tragédia ért, elhunyt férje, Eszter nevelőapja is. Az ő sírja ott található Eszteré mellett az öregcsertői temetőben, de a tettes azt a síremléket nem gyalázta meg.

– Ketten maradtunk Diával, ő ad most nekem erőt. Nyolcadik osztályos és miatta sem adhatom fel. Jelenleg közmunkásként foglalkoztatnak, és amikor lehet, napszámba járok. Holott két szakmám is van, varrónő és élelmiszerbolti eladó, de ezekkel a végzettségekkel itt lehetetlen elhelyezkedni. Hogy ki követhette el a sírgyalázást? Sejtésem van, de nevet nem mondhatok, mert az vádaskodássá válna. Anyagilag meg nem állok úgy, hogy jutalmat ajánljak fel a nyomravezetőnek. Annyit szeretnék elérni, hogy derüljön ki, hogy ki követte el ezt az aljasságot. Hogy van-e lelkiismeretfurdalása a tettesnek nem tudom, de a mi fájdalmunk örök marad – mondta a megtört édesanya.
Harcz Eszter halála másoknak életesélyt teremtett, donorként felajánlott szerveivel több életet is megmentettek.

Az ügy hivatalosan lezárult

A „minősülő szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó falfirka elhelyezése vétsége miatt”, múlt év december 28-án indított rendőrségi nyomozás során az „elkövető kilétére információ nem merült fel”. A bűnügy bírósági áttételéről szóló rendőrségi határozatból kiderül, hogy kihallgattak egy személyt, akit, mint lehetséges elkövetőt nevezett meg a sértett, de „nem merült fel olyan adat, illetve körülmény, ami alátámasztaná” a tett elkövetését. Mivel a színező paszta oldószer nélkül is eltávolítható volt, a síremlékben „állagsérelem, elváltozás nem keletkezett”, így a rongálás vétségét, kegyeletsértéssé minősítették. Az édesanya nem kívánt magánindítványt előterjeszteni, így a Kalocsai Járásbíróság április 6-án meghozta végzését, miszerint a büntetőeljárást megszüntették az ügyben.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Amikor csak teheti, édesanyja kilátogat Eszter sírjához
[/caption]