A nagy kamaszok is játszva tanulnak

[caption id="" align="alignright" width="300"] Lőrincz Tünde
[/caption]

A Virágh Gedeon Szakközépiskola és Szakiskola egyik diákja ajánlotta Az év tanárai versenyünkbe Lőrincz Tündét. A fiatal tanárnő néhány éve diplomázott az ELTE-n, magyar nyelv és irodalom, valamint történelem szakon. Kezdetben általános iskolában dolgozott, majd a Virágh-iskolába került, ahol a második tanévét tölti. Szakiskolás és szakközépiskolás fiatalokat tanít, valamint felnőtteket, az esti iskolában.

– Alig idősebb a diákjainál. Mivel tudja megnyerni őket?
– Kezdetben nehéz volt elképzelni, hogyan tudok majd helytállni egy szakközépiskolában. A nálunk tanuló fiatalok többsége nehéz anyagi körülmények között él, komoly családi „terheket” cipel. Sokuknak olyan élettörténete van, ami sok felnőttet megviselne. Igyekszem teljes nyitottsággal és odafigyeléssel lenni irántuk. Ha megérzik a szeretetet, cserébe bármit megtesznek ezek a gyerekek. Nem értek egyet azzal az állítással, hogy a mai kamaszok nem tisztelnek semmit és senkit. Én úgy tapasztalom, hogy igenis tisztelik azt, akit arra érdemesnek tartanak. Igaz, a tekintélyt részükről ki kell vívni vagy inkább ki kell harcolni.

–  A rendészeti osztály osztályfőnöke. Hogy jön ki velük?
– Remekül. Előtte „varrós” osztályom volt, tőlük tanultam meg rendesen varrni. A rendészetis diákjaim révén tisztába kerültem számos olyan törvénnyel és jogszabállyal, amikről korábban nem is tudtam. Velük még lőni is szoktam. Az iskolai lövészeti versenyen egész szép eredménnyel szerepeltem.    

– Nyaranta Erdélyben tanít, itthon fogyatékos gyerekeket táboroztat. Miért?
– Szeretem hasznosan tölteni a nyarakat, valami olyat csinálni, ami feltölt a következő tanévre. Az erdélyi Székelycsókán egy cigánymisszióban volt részem tevékenykedni, ami egy megérintő és egyben felépítő pont is az életemben. Az ott szerzett élmények arra emlékeztetnek, hogy nagyon nehéz körülmények között is lehet élni. A fogyatékkal élő gyerekektől én magam is sokat kapok. Tőlük tanultam türelmesnek lenni, elfogadni a sorsot, a világot, a maga pozitív és negatív oldalával együtt. A velük töltött idő alatt megtanultam segítséget kérni. Korábban nagyon makacs voltam, és nehezemre esett másoktól segítséget kérni és elfogadni.

– Drámapedagógiát tanul, a Kecskeméti Főiskolán. Miért?
– Érdekel, mert ez az a közeg, amivel úgy érzem, meg lehet fogni a mai gyerekeket. A „mintha”-játékok segítségével különböző szerepekben és történésekben próbálhatják ki magukat, minden valós kockázat nélkül. Az iskolában külön drámaórám nincs, viszont a tanórákba rendszeresen beépítem a „drámázást”. Ez egy kiválóan alkalmazható módszer például szövegfeldolgozás, szövegelemzés alkalmával. A nagy kamaszok is szívesen játszanak, történelemórán akár egy egész rendi gyűlést „lemodelleznek”, és minden ismeretet meg is jegyeznek anélkül, hogy évszámokat és történelmi eseményeket „bifláznának”.

– Tavaly versenyre is benevezte diákjait.
–  Egy szakiskolák közötti humán tantárgyi vetélkedőn indítottam két tanulót. Egyikőjük megyei 15. helyezést ért el. Számára ez nagy dicsőség volt, tőlem is kapott dicséretet, ötöst, amit csak kért.

– Délután különórákat tart, mindenkihez van egy-egy bátorító mondata. Hogy győzi?
– Még nincs saját családom, nincs gyerekem, megengedhetem magamnak, hogy szinte minden időmet a diákjaimmal töltsem. Ha úgy adódik, sétálok velük a városban, és közben kérdés nélkül mesélnek magukról, az aktuális problémájukról. Ami a különórákat illeti, a tehetséggondozás mellett az is feladatunk, hogy felzárkóztassuk a lemaradókat. Itt nem kimondottan arról van szól, hogy a tananyagot gyakoroltassuk, hanem arról hogy, a „különcök” megtanuljanak beilleszkedni az osztályközösségbe, hogy a családjuk részéről elhanyagolt fiatalok tudjanak kommunikálni boltban, postán, egy állásinterjún, hogy itt tanulják meg azt az „életrevalóságot”, amit a szüleiktől nem kaptak meg.

Egy humorral megáldott energiabomba

Tünde diákja remekbe szabott levelet írt szerkesztőségünknek. „Hivatalos levélnek szinte tökéletes, leszámítva néhány helyesírási hibát. Ettől függetlenül jár érte egy 5-ös!” – mondta a tanárnő. Részlet az ajánlásból: „Történelemmel tanítja az irodalmat, irodalommal a történelmet, rapzenével a költészetet, egyszerűen csúcs hozzá órára járni! Sosem szerettem olvasni, de ahogy ő mesélt, nekem is megjött a kedvem. Igazi energiabomba, mindig lelkes, mindig mosolyog, és piszkosul jó a humorérzéke. Fegyelmeznie szinte sose kell, mert alig várjuk, hogy vele lehessen óránk”.