A kénsav képlete nélkül is lehet teljes életet élni

– Fontosabb a diákok elismerése, mint az igazgatóé?
– Természetesen, a diákoktól érkező dicséret a legfontosabb, hiszen értük dolgozik az ember.

– A visszajelzés is fontos?
–  Igen, a kollégák és a szülők a szava is sokat számít, de a leghangsúlyosabb mindig a gyerekek véleménye, ráadásul tőlük kendőzetlen őszinteségre számíthatunk. A tanulók általában évekkel később, amikor az utcán vagy máshol találkozunk, fogalmazzák meg érzéseiket. Elmesélik, hogyan hasznosították azt a tudást, amit az órákon kaptak. Örömmel gondolnak vissza a foglalkozásokra, melyekről nem a görcsösség jut eszükbe, sokkal inkább a pozitív élmények dominálnak.

Lávalámpás kísérlet

Az interjú alatt Anikótól megtanulhattam a lávalámpás kémiai kísérletet, ami nagyon látványos, és otthon is egyszerűen kivitelezhető. A gyerekek imádják, ezért szeretném olvasóinkkal is megosztani. Hosszú, keskeny pohárba tegyünk 1 evőkanál szódát vagy szódabikarbónát, öntsük teli olajjal a poharat, majd óvatosan csepegtessünk bele ételfestékkel színezett ecetet. Az olajban lebegő színes buborékok látványa lenyűgöző.

– Ön is így lett pedagógus?
–  Kitűnő kémiatanárom volt, életemet meghatározó személy, Mátyus Imréné Borika, akivel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A Kossuth Lajos Szakképző Iskolában kezdtem tanítani 2002-ben, majd 2007-től a Petőfi Gépészeti Szakközépiskolában szintén együtt dolgoztunk, sőt, a mostani munkahelyemen is.
Érdekelt a vegyészet, valamint a gyógyszerészet is, de a tanárom hatása olyan erős befolyással volt rám, hogy kizárólag az ő nyomdokaiba kívántam lépni. A későbbiekben már foglalkoztatott az átképzés gondolata, de időközben megszerettem a tanítást és a gyerekeket, mostanra nincs hiányérzetem. Nincs olyan, ami eltántorítana ettől a pályától. Tizennégy éve dolgozom pedagógusként, ma már a földrajzot és a kémiát egyformán szeretem, de mindig marad a szívemben egy külön kis hely, ami csak a kémiáé. Jelenleg három iskolában is tanítok: a Constantinum mellett a Platán Általános Iskolában, illetve felnőttképzésben is részt veszek. Fontos számomra, hogy a felnőttekkel is megszerettessem a kémiát.

– A kémia nem tartozik a legnépszerűbb tantárgyak közé, mi volt az, ami önt ebben megfogta?
– Egyrészt a tanár egyénisége, másrészt, mivel reál beállítottságú vagyok, így mindig értettem a kémia összefüggéseit, ezért a sikerélmény kiváló doppingszer volt.

– Hogy lehet vonzóvá tenni a kémiát a gyerekek előtt?
–Azzal meg kell birkózni, hogy a kémiát általában nem szeretik a gyerekek, nagy az ellenállás. Ezért is örülök annak, hogy idén először általános iskolában is taníthatok, mert a középiskolába gyakran már előítéletekkel érkeznek a diákok. Igyekszem mindig látványos kísérletekkel, életszerű példákkal élményszerűvé tenni az órákat. Fontosnak tartom a más tantárgyakhoz való kapcsolódást, a lehető legváltozatosabb példákat próbálom felsorakoztatni. Elmesélem, hogy József Attila édesanyja kétségbe esett, amikor azt hitte, hogy fia a szappanfőzéshez szükséges marónátronból ivott, de szerencsére kiderült, hogy csak keményítő volt a pohárban. A gyerekek nagyon szeretik az ilyen történeteket. Arról is tanulunk a kémiaórákon, hogy legyenek tudatos vásárlók, célratörő emberek. Ne higgyék el, hogy az a krém, amit felkennek az arcukra, biztosan széppé, kortalanná alakítja őket. Vannak részigazságok abban, amit leírnak egy-egy termékről, de az gyakran túlzó és félrevezető, tudni kell olvasni a sorok között, értelmezni a tájékoztatókat.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Szunyi Anikó mindig látványos kísérletekkel próbálja elkápráztatni a gyerekeket
[/caption]

Az iskola és a pedagógusok felelőssége, hogy a konkrét tárgyi tudás átadása mellett nyitottságra nevelje a gyerekeket. A kénsav képlete nélkül lehet teljes életet élni, de tájékozatlanul, akár veszélyes is lehet. Azt gondolom, hogy mielőbb meg kell tanítani a fiatalokat arra, hogy vigyázzanak magunkra, mert a szervezet nem felejt. Az a célom, hogy egészséges gyerekeket neveljek, akik érdeklődőek, folyton kérdéseket tesznek fel, mert a kíváncsiság viszi őket folyamatosan előre.

– Csak az órán vagy az életben is kísérletező?
– Olyannyira az vagyok, hogy ha rossz kedvem van, akkor felmegyek a kémiaterembe és kísérletezek magamnak. A gyerekek a látványos kísérleteket favorizálják, ahol van színváltozás, füst vagy durranás, de a kémia nem csak erről szól.

– Mindig a kémiai összetevők és a használati útmutatók szerint él?
– Túlzottan nem szoktam sanyargatni magam, mert az árthat a léleknek. Észszerűen élek. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindig csak a müzli az egészséges, arra figyelek, hogy ne legyen szélsőséges az étrendem. A környezetvédelem viszont a szívügyem. Igyekszem formálni a gyerekeket, akárcsak a környezetemben élőket. Komoly problémának tartom, hogy nagyon alacsony óraszámban tanítjuk a természettudományokat, pedig rendkívül fontos lenne a hétköznapi élethelyzeteink megoldásában az a tudás, melyeket ezeken az órákon szerezhetünk. A gyerekek hetedikben és nyolcadikban tanulnak kémiát, az egyik félévben 2, a másikban már csak 1 óra marad erre. Tehetséggondozásra pedig egyáltalán nem jut hivatalos óra, a versenyekre már csak órán kívül tudom felkészíteni a diákokat.

– Ön szerint milyen egy jó tanár?
– A jó tanár szerintem nagyvonalú. Ha átlép az apró gyerekhibákon, az a gyereknek is jó, és később meghozza a gyümölcsét. Ha én is korrekt vagyok, akkor ők is azzá válnak. Optimista típus vagyok, mindig mindenben megpróbálom észrevenni a jót, a tanítványaimban is. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy nem szabad hordozni a sérelmeket. Minden egyes nap, minden tanóráját 45 percre kell tervezni és nem tovább. Ha bosszant valami, akkor azt próbálom még az adott órán belül elengedni, és a következő osztályhoz már tiszta lappal indulok.

Az interjú alatt Anikótól megtanulhattam a lávalámpás kémiai kísérletet, ami nagyon látványos, és otthon is egyszerűen kivitelezhető. A gyerekek imádják, ezért szeretném olvasóinkkal is megosztani. Hosszú, keskeny pohárba tegyünk 1 evőkanál szódát vagy szódabikarbónát, öntsük teli olajjal a poharat, majd óvatosan csepegtessünk bele ételfestékkel színezett ecetet. Az olajban lebegő színes buborékok látványa lenyűgöző. Szunyi Anikó mindig látványos kísérletekkel próbálja elkápráztatni a gyerekeket -->