Közélet

2015.10.24. 08:57

Jövőre újra beindítják Józsit

A Magyar Közút Nonprofit Zrt. mérnökségei és a fenntartásában működő Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény is idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. Ebből alkalomból a társaság vezetői Kiskőrösön, jubileumi konferencián idézték fel a múltat, vázolták fel a jelen helyzetet és a fejlődés irányait a kőrösi szakgyűjtemény egyik kiállítótermében.

Barta Zsolt

Több mint négy évtizede már annak, hogy a korábban működő közútkezelésért felelős útmesterségek átalakultak üzemmérnökségekké. Ez technikai és szervezeti megerősítést is jelentett, amelynek célja az útállapotok javítása, a hatékonyabb, a gyorsuló motorizációhoz jobban alkalmazkodó útfenntartás és útüzemeltetés volt. Természetesen az üzemmérnökségek nem egyszerre, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként alakultak meg. Jelenleg 93 mérnökség üzemel az országban, biztosítva az országos közúthálózat zavartalan nyári-téli működtetését.

Annak is negyven éve már, hogy Lévárdi Imre útmester lelkes alapítói munkája nyomán megalakult a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. fenntartásában működő múzeum egész Európában egyedülálló úthengergyűjteménnyel és jelenleg is bővülő hídskanzennel büszkélkedhet. Fedett kiállításuk a közút 2000 éves történetét öleli fel a római kortól napjainkig, szakkönyvtáruk jelentős irat- és térképtárral áll a kutatók, diákok és szakemberek rendelkezésére.

Lévárdi Imre unokája Szászi András, aki ma a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény igazgatója lapunknak elmondta, hogy szeptemberig 14800 látogató járt a múzeumban.
– A célunk 20 ezer érdeklődő becsábítása a kiállításra – hangsúlyozta az igazgató. A múzeum az egykori útmesteri telepen épült fel. Amikor 1974-re elkészült az új gépekkel az új üzemmérnökség, akkor kérték fel nagyapját, hogy egy országos kiállítást állítson össze. (Lévárdi Imre a felvidéki Érsekújváron lakott, és Vágsellyén volt útmester. Az 1945-ös kitelepítések miatt a családjának el kellett hagynia a szülőföldet.)

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Szászi András, a gyűjtemény igazgatója Józsi úthenger előtt
[/caption]– Nagyapa protekcióval elérte, hogy fél vagonnyi helyet kapjon a család az ingóságok szállítására a magyarokat szállító egyik vonaton. A családi szájhagyomány szerint a nagymama két szekrényt el akart hozni a családi házból, de nem fért be, mert a nagypapa is hozni akarta az addig összegyűjtött szakmai eszközeit, melyek ma a gyűjtemény részét képezik. Ebből perpatvar kerekedett, de a nagymama engedett. A fél vagon felében hozott eszközök közül több Kiskőrösön van – idézte fel a családi történetet az igazgató.

– Nagyapának két lánya született, akinek nem tudta továbbörökíteni a szakmát. Akkor eldöntötte, hogy ha fiú unokái lesznek, akkor azok közül egyet útépítőnek nevel. Három unokából egyik lány, két fiú volt, én voltam a legidősebb. Engem szemelt ki. Jól döntött. A nagyapa mindig magával vitt és megszerettem az útépítő szakmát. Előbb Kiskőrösön, majd Kecskeméten dolgoztam. Amikor nagyapám utódja, Tóth László megbetegedett, akkor javasolták, hogy engem keressenek meg Kecskeméten. Az akkori cégvezetésnek 1996 nyarán igent mondtam, ugyanis kiskőrösi vagyok. Először furcsa volt a munka, mert a napi termelésből léptem ki ,ahol akkor nagyon korszerű gépekkel dolgoztak. Egy motorizációs robbanás kellős közepén voltam. Itt pedig a régi eszközöket kellett megőrizni.  


– Jelenleg úgy 1300 tárggyal rendelkezünk. Ezek közül a legbüszkébbek vagyunk Józsira, az úthengerre. Mint arra sokan emlékeznek Szabó Gyula főszereplésével a közelmúltban ismételték meg a Robog az úrhenger című sorozatot. Ott szerepelt a jármű, amit jövőre mindenképpen beindítunk. Az úthenger 1948-as, de van olyan, amely a 30-as években készült és működik.

Szászi András egy tervét is megosztotta munkatársunkkal: – Kecel és Császártöltés között egy régi útkaparó ház áll. Ezt 1896-ban építették. Ezt szeretném megmenteni, védetté nyilváníttatni és felújítani. Remélem kapunk ehhez támogatást – mondta az igazgató.

 

Ezek is érdekelhetik