Traktort pótolt a csettegő

Nem mindennapi meglepetéssel állít be ma délután a soltvadkerti delegáció a németországi Bodelshausenbe. Egy felújított csettegőt visznek a vadkertiek a német testvérvárosba. Hogy mit kezdenek vele a vendégfogadók nem tudni, azt azonban igen, hogy a tavalyi szüreti fesztiválon a Vadkerten vendégeskedő német delegáció polgármesterének, Uwe Ganzenmüller nagyon megtetszett a helyi erőgép.

Kőszegi László kisiparos felújított egy 36 éves gépet, miután ajándékba adott Soltvadkertnek egy másikat. A közel 1100 kilométerre fekvő dél-német településre a csettegő nem saját kerekein jut el, szállítását Kévés Ferenc soltvadkerti autókereskedő vállalta trélerrel.

Mielőtt Lehoczki Ferenc polgármester és Kőszegi László a Szent Korona Cukrászda elől elindult volna a négykerekűvel, egy rövid sajtótájékoztatón szó esett arról, hogy a járművet a helyi hungarikum értéktárba javasolják felvetetni.

Font Sándor országgyűlési képviselő ismertette a megjelentek előtt azt, hogy a helyi tájegységi, illetve a megyei értéktárban is helye lenne a soltvadkerti találmánynak, melynek prototípusát épp egy Lehoczki Ferenc nevű ezermester készítette ötven éve. Font Sándor elmondta, hogy az előző rendszerben magánember nem juthatott traktorhoz, ugyanakkor a munkák egyre inkább megkövetelték azt, hogy  a gazdák erőgéppel járjanak a szőlőkbe és a gyümölcsösökbe permetezni vagy szüretelni.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hungarikummá minősítenék a helyi találmányt
[/caption]

Soltvadkert fejlődésében kulcsszerepet játszott az a sok csettegő, amelyeket a településen gyártottak. Az első 1964-ben készült el, valószínűleg a legtöbbet, közel 400-at Kőszegi László kisiparos gyártotta idehaza.
A rendszerváltás után, ahogy a magánemberek is vehettek traktorokat, leáldozott a csettegők világa. Ennek ellenére a gazdák közül még ma is sokan használják, mert könnyű javítani, s a motorja igénytelen, a homokon könnyen közlekedik.

Annak idején a kisiparosnak a minisztériumban kellett kilincselnie, hogy a jármű típusbizonyítványát elfogadják és engedélyt kapjanak a vizsgáztatásra. Egy ottani mérnök nem értette, miért kell egy 10-15 mázsa szállítására képes jármű a vadkertieknek. Azt tanácsolta vegyenek inkább oldalkocsis motorkerékpárokat, s azokkal  fuvarozzák haza a termést. Végül a vadkertiek engedélyt kaptak a gyártásra, mely használata a Duna-Tisza közén terjedt el.

A gyártó kisiparos visszaemlékezése alapján sorban álltak a megrendelők nála. Volt olyan hét, hogy négy gépet vittek el tőle. Később mások is gyártották a városban s a környékbeli településeken. A csettegők  megjelenése nagy szerepet játszott a térség fejlődésében. A szőlő- és a gyümölcstermesztés, a borkészítés a szovjet kereslet következtében jelentősen megnövekedett. A saját parcellákat művelő családok igaz sokat dolgoztak, de az akkori hazai átlaghoz képest sokkal jobb jövedelemre tettek szert a szocializmus utolsó harmadában.

A Soltvadkert-Kecel-Kiskőrös térségére a köznyelv talán ezért is ragasztotta az Aranyháromszög elnevezést. A csettegők többnyire egyszerű egyhengeres motorokkal készültek, de Csongrád megyében Pannónia motort is használtak erőforrásnak. A teherjármű a magyar gazda találékonyságát tükrözte, mely nélkül a kiskunsági családok nem tudtak volna megélni a gyenge minőségű homokhátsági talajon.