Hírek

2008.08.23. 11:03

Hajrá, hazardőrök!

Ha az némileg meg is lepett, hogy Pelczné Gál Ildikó Fidesz-alelnök mennyire otthonosan mozog a gumiabroncsgyártás terén, az már sokkal kevésbé, hogy az indiai Apollo Tyres gyöngyösi projektjének meghiúsulása miatti felelősséget igyekezett a szocialistákra visszanyomni. Egyszóval mindenki mutogat..., mi meg szívunk.

Stanga István

Ha a gumiabroncsgyártó indiai óriáscég, az Apollo Tyres esete kizárólag az idehaza annyira megszokott töketlenkedésről szólna, vélhetően a kutya se venné magának a fáradtságot, hogy újra és újra megszólaljon ebben az ügyben. Ám mivel a dolog egyfelől szégyenletes, másfelől pedig igen szemléletesen mutatja, mekkora károkat képes okozni az eszetlen, az önmagáért való konfrontáció, a történetben érintett pártok mindegyike úgy érzi, szükséges magyaráznia a bizonyítványt. Ott van mindjárt a Fidesz alaposan megkésett, napokkal az eseményeket követő reakciója, amit Pelczné Gál Ildikó tolmácsolt, s amelyet nyilvánvalóan az motiválhatott, hogy tudniillik meglehetősen kínos lenne, ha a választókban az a kép maradna meg, miszerint az ellenzéki párt politikai okok miatt még a munkahelyteremtő beruházásokat is megfúrja..., no, meg persze, az, hogy a leendő gumigyárért versengő mintegy ötven település között szép számmal vannak fideszes irányításúak is. És bár ez utóbbi magyarázza, miért is nevezte az alelnök asszony „nagy lehetőségnek” az Apollo magyarországi megtelepedését, arra jóval nehezebb rájönni, mit is értett azon, hogy Gyöngyösön „a körülmények nem voltak megfelelőek”. Netán azt, hogy – mint mondta – a gyárhoz szükséges 45 hektárnyi földterület helyett egyelőre csak tíz áll rendelkezésre? Vagy azt a kijelentését, hogy a mátraalji városban és környékén a kívánt vízmennyiség sincs meg? Na, de, kérdem szeretettel, erről az indiaiak vajon nem tudtak? És ha nem, miért felejtettek el érdeklődni Pelcznétől, aki a jelek szerint mindenki másnál otthonosabban mozog a gumigyártás terén?

Szóval számomra teljesen világos, hogy a Fidesz nem azért volt kénytelen megszólalni (pláne meg nem alelnöki szinten), mert rettenetesen fájdalmas számára az Apolló döntése, vagy mert sajnálja a Gyöngyösön és környékén hoppon maradt munkavállalókat (köztük a jelentős számú állástalant), hanem azért, hogy valamelyest semlegesítse azt a szocialista állítást, miszerint a nagyobb ellenzéki párt beruházásellenes politikája a bajok okozója, amely a „minél rosszabb, annál jobb” elvén alapszik, s amely százmilliókban mérhető károkat okoz az országnak. Ezt a vádat voltak hivatottak mintegy ellensúlyozni Pelczné azon mondatai, hogy „...a szocialisták hazárdíroztak és veszítettek”, hogy „csődöt mondott a tárgyalási technikájuk”, illetve hogy „...nem áthárítani kell a felelősséget, hanem fizetni érte”. Nos, bár ez idő szerint halvány fogalmam sincs, mit is takarhatnak ezek a sejtelmes utalások (ha rájövök, majd megírom), ám annyi tény, hogy ezzel a „hazardírozós, vesztéses, fizetős” gondolatsorral Pelczné annyira a fején találta a szöget, hogy jobban se kell. Hiszen melyikünknek ne jutott volna már az eszébe, hogy az a fajta ámokfutás, amelynek ideheza egy jó ideje tanúi lehetünk, valóban sokkal inkább nevezhető hazardírozásnak, semmint politizálásnak, s hogy ennek nem is lehet más a vége, mint vesztés és fizetés. Sajnos, a dolognak van egy komoly szépséghibája..., jelesül, hogy esetünkben más, aki hazardíroz, és megint más, aki fizeti. És ez nem kis differencia.  

Ezek is érdekelhetik