2008.01.22. 15:50
Haumann a kalandor nagypapa
Haumann Pétert elérték a nagypapa szerepek, bár ő egyáltalán nem érzi magát 67 évesnek. Ha teheti, biciklin megy be a színházba, s unokája kedvéért még a cigarettáról is leszokott.
– Már vetítik a mozik a Kalandorok című filmet, amelyben ön egy kicsapongó nagypapát alakít. Közel állt önhöz a figura?
– Mondjuk úgy, nem volt nehéz azonosulni vele. Két éve valóban nagypapa vagyok, de ettől függetlenül óhatatlanul átszivárog valamennyi az egyéniségemből a szerepbe. Ahhoz képest, hogy már a pályám kezdetén egy 60 éves vak japán öregembert kellett játszanom, ez a mostani alakítás nem is volt nehéz. A Kalandorok története egyébként igazán hálás. Egy apa meg a fia elindulnak, hogy Erdélyből hazahozzák a nőügyeket halmozó nagyszülőt, s az úton különböző mókás viszontagságok történnek velük.
– Ön a magánéletben is örökifjúnak tűnik. Hogy csinálja?
– Már a 67. évemet taposom, de a lelkem mélyén kamasznak érzem magam. Sohasem vonultam vissza, hogy nagy bölcsességeket mormolva összegezzem eddigi életem tapasztalatait, az elefántcsonttorony nem az én világom. Fiatalok között érzem jól magam, s azt hiszem, ha a szervezetem bírja, én már ilyen is maradok.
– Igaz, hogy biciklivel jár a színházba?
Haumann Péter
Született: 1941. május 17-én.Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola
Pályája: debreceni Csokonai Színház (1963-66), Pécs (1966-1970), 25. Színház (1970-72), József Attila Színház (1972-73), Madách (1973-88), Nemzeti (1988-91), Arizona (1991-93), Radnóti (1993-94). A Katona József Színház tagja.
Elismerései: Jászai Mari-díj, érdemes művész, Kossuth-díj (1985), színikritikusok díja, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997).
– Jól tudja. Ha az időjárás megengedi, inkább tekerek. Nem is gondolná, milyen nagy élvezettel hagyom magam mögött a tömötten araszoló buszokat. Egészen más érzés, ha a nyeregből kell leszállnom, mint ha egy kényelmes autóból kászálódnék ki. Még az előadást is másképp kezdem, ha előtte mozogtam és ki vagyok pirulva. Kifejezetten feldob.
– Ha jól tudom, a cigarettát is letette. Nehéz volt?
– Egyik napról a másikra leszoktam róla. Ebből a szempontból roppant szerencsés alkat vagyok, hiszen látom, hogy mások mennyit szenvednek. Nekem nincsenek ilyen kínjaim. Már nem is értem, miért dohányoztam ötven évig.
– De azt tudja, hogy miért hagyott fel vele?
– Hogyne. Rozi, az unokám most kétéves, s szeretném, ha 16 éves korában megtáncoltathatnám a füredi Anna-bálon. Ehhez azonban kell a jó egészség, meg a kondíció, pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy akkor már 81 éves leszek.
Iskolái: Színház- és Filmművészeti Főiskola
Pályája: debreceni Csokonai Színház (1963-66), Pécs (1966-1970), 25. Színház (1970-72), József Attila Színház (1972-73), Madách (1973-88), Nemzeti (1988-91), Arizona (1991-93), Radnóti (1993-94). A Katona József Színház tagja.
Elismerései: Jászai Mari-díj, érdemes művész, Kossuth-díj (1985), színikritikusok díja, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997). -->
