Hírek

2007.11.09. 07:46

Tűz alatt a házelnök

A jelek szerint sem a párttársak, sem a szimpatizánsok körében nem arattak osztatlan sikert Szili Katalin közelmúltbeli megnyilatkozásai. Ám nagyon úgy tűnik, a házelnök nem érzi jogosnak az őt ért kritikákat. Sőt.

Stanga István

„Időnként úgy érzem, hogy a cintányér között a levegő vagyok, akit ütnek” – mondta Szili Katalin, a T. Ház elnöke egy rendezvényen annak kapcsán, hogy az utóbbi időben eléggé felforrósodott körülötte a levegő. Ugye, a hét elején az MSZP elnökségi ülésén tették szóvá többen, hogy nem elegáns, ha a párt belső ügyeit kiviszi a nyilvánosság elé, aztán egy XI. kerületi fórum résztvevői bírálták őt, majd pedig Lendvai Ildikó, a szocialisták parlamenti frakcióvezetője mondta azt, hogy „Katit a baloldal féltése vezeti, nem személyes rossz szándék, de ezzel együtt én sem örültem több nyilatkozatának”. Azt hiszem, a fentiekből talán kitűnik, hogy Szili sorozatos megnyilatkozásai nem váltottak ki osztatlan örömöt sem pártbéli társaiból, sem az MSZP szimpatizánsaiból. És ez még akkor is igaz, ha a „cintányéros” hasonlatból meg arra következtethetünk, hogy a házelnök nem pusztán nem érzi jogosnak a kritikákat, hanem bizonyos fokig áldozatnak tartja önmagát. 

Hogy mást ne mondjak, valahol a saját, közelmúltbeli szerepével kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy „...ha nem tetszik a tükörképünk, azért nem a tükröt kell okolnunk”. Ez persze, igen tetszetős bölcsesség, csakhát akkor is érvényes lehet, amikor éppen arról a tükörről van szó, amelyet a párttársai tartanak elé. Mellesleg Szili Katalin nem csupán úgy, nagy általánosságban nem tartja igazaknak a vele kapcsolatos állításokat, hanem konkrétan sem. Így szerinte nem fedik a valóságot azok a megjegyzések (ezt különben magam is szóvá tettem vagy kétszer), hogy megoldási módokat, alternatívákat egyszer sem javasol. Példaként említette, hogy egy interjújában a társadalmi párbeszéd szükségességéről beszélt, amely követelménynek ő igyekszik is megfelelni. Nos, ez bizonyára így igaz, ráadásul valóban fontos dologról van szó, csakhogy a reformok ezer és egy gyakorlati kérdést vetnek fel, amelyek konkrét válaszokat igényelnek, nem pedig elvi alapvetéseket, legyenek azok bármilyen tetszetősek is. És a konkrétumoknak bizony híján vagyunk.

A legkevésbé Szili Katalin motivációit értem. Ugye, azt többször kijelentette (meglehet, túl sokszor is), hogy jól érzi magát a jelenlegi pozíciójában, nem hajtja az érvényesülés, a még előbbre jutás vágya, miként nem izgatja a saját népszerűsége sem. Oké, fogadjuk el tehát, hogy segíteni akar, illetve – ahogyan Lendvai Ildikó megfogalmazta – a baloldal féltése vezeti. De akkor mégis mi szüksége van arra, hogy szinte hétről hétre kiálljon a közvélemény elé, és elmesélje, mi mindent csinál rosszul a pártja. Mert, ha a véleményét belül is elmondhatja és el is mondja (ezt maga jelentette ki), akkor vajon mennyivel visznek közelebb a megoldáshoz az immár egyre sűrűbbé váló hétvégi interjúk és egyéb megnyilatkozások. Szerintem a világon semmivel. Arra azonban jók, hogy még tovább rontsák az MSZP-ről kialakult képet. És ha a házelnök asszonyt a saját népszerűsége nem is érdekli, a pártjáé talán igen.

Ezek is érdekelhetik